Lyka Károly szerk.: Művészet 13. évfolyam (Budapest, 1914)

1. szám - Krónika

Krónika Képzőművészeti Főiskola lépcsőházának «Muzsái» (temperafestmény), a jászapáti plébánia templom freskója (ezt Vágó Pállal együtt végezte), a Szépművészeti Múzeum több menyezet-medail­lonja. Az 1900. évi párisi kiállítás alkalmával, a kiállítás magyar pavillonjának belső díszítéseit bízták rá, s ugyancsak itt, az ú. n. huszárterem számára festett egy képet, amelynek címe volt: magyar huszárok a befagyott Zuider tó jegén. Művei közül megemlíthetjük még Pálffy Miklós herceg arcképét, két képét a Ludovika Akadémia dísztermében, amelyek a király előtt gyakorlatokat végző katonai növendékeket ábrázolnak, a Szép­művészeti Múzeumban lévő önarcképét, «Szent László megváltja a fogoly leányts c. művét, amelylyel a kultuszminisztérium falikép-pályáza­tán nyert díjat, önarcképét, a nyiregyházi és felnémeti templomok oltárképeit. ZICHY MIHÁLY ÉS ANGOL GRAFIKUS MESTEREK kiállítása nyilt meg január 1 1-én a Nemzeti Szalonban. Mindjárt hozzátehetjük, hogy a magyar mester rajzai tették ezt a ki­állítást érdekessé. Mert igaz, hogy jeles angol és amerikai karcolok és litográfusoknak mint­egy harmadfélszáz tagja volt ott látható, köztük Brangwyn, Bone, Pennell sokféle műve, de egy­részt e mesterektől már láttunk Budapesten szemenszedett, nagyszámú kollekciót a Műcsar­nokban s így most kiállított lapjaik már nem birnak a szenzáció varázsával, másrészt Zichynek, a grafikusnak, a művészi sava-borsa mégis több, mint az angol karcolóké. Nehéz meghatározni, mi az, ami Zichy rajzaiban annyira megragad. Nem lehet nála szó valami boszor­kányos teknikáról, mert éppen ennek van leg­kevesebb szerepe rajzaiban. Nem is a tárgy az, ami megragad: hisz e különféle orosz író illusz­trációi idegenek nekünk. E rajzok a különleges temperamentum, nagy fölény, elmésség, szuverén tudás, könnyed aforisztikus előadás, visszatartott hang révén sajátos világot vetítenek elénk, amilyent más nem mutatott nekünk. A Nemzeti Szalon januári kiállításából e füzet­ben két képet közlünk. GALIMBERT1 SÁNDOR és felesége, Dénes Valéria 1 17 festménye foglalta el január végén és február elején a Nemzeti Szalon termeit. Mind­ketten Nagybányáról jöttek s erőteljes natura­lisztikus festményeiken meg is látszik ez. Talán Párisban, talán másutt érintkezésbe jutottak oly festészeti tendenciákkal, amelyek a futuristák ismert programmjához állanak közel. A Galim­berti-házaspár otthagyta addigi előadásmódját s egy «absztrakt művészet» felé indult. Némely képük az első pillanatra valamelyes kubista pró­bálkozásra mutatna, ennél azonban mégis ész­szerűbb az ő törekvésük, amennyiben a geo­metrikus formák legalább motiválva vannak az oly tárgynál, mint például Páris háztetői egy toronyból nézve. Itt tehát majdnem az aviatikus nézőpontjából felvett városkép a festmény motí­vuma. Sajátságos, mennyire szeretik ezt a rá­látásos festést: Nagybányán, Párisban, Budán s másutt is egész sor képet festettek — torony­ból. Természetes, hogy ily nézőpontból még a naturalisztikusan festett kép is idegenszerű ne­künk többi embereknek, akik vajmi ritkán emel­kedünk hasonló magaslatokra. Galimbertiéknél az idegenszerű jellemvonást tetézi az a körül­mény, hogy a naturalista akcentust tudatosan kerülik. Csendéleteik is mind rálátásosak, sőt egy-egy akt hátterébe festett városkép is rá­látásos. Emellett a szokatlanságot az is növeli, hogy tudatosan kerülik a vonaltávlat ismert tör­vényeit. E sok idegenszerűség következtében a képek nem igen érdekelték sem a közönséget, sem a kritikát. A KÖNYVES KÁLMÁN SZALONJÁNAK ez idei első kiállításán Boromisza Tibor mutatko­zott be a budapesti közönségnek. Kisebb táj­képei, úgy látszik, dekoratív célzatúak, egyik­másik nagyobb méretű képe, pl. a «Nagy meg­újhodás)) valami eszmefestés kívánna lenni, de az ily szentenciák, még az igazán mélyek is, nem tolmácsolhatok közvetlenül és félreérthet­lenül a festés szerszámaival. Februárban Struck berlini grafikus lapjai voltak ugyanott áthatok. Ügyes, meggondolt rajzoló, aki tárgyát főképp a zsidó életből veszi. BÉCSI FESTŐK A MŰVÉSZHÁZBAN. Majd­nem másfélszáz darab munkával, egész csapat bécsi művész látogatott el Budapestre. Mind­annyian a «Künstlerhaus» tagjai, akik a Művész­ház Rózsa-utcai palotájában mutatták be képei­ket. Ez már a harmadik kiállítás, amit a Művész­ház a bécsi, az osztrák művészek ismertetése 90

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék