Lyka Károly szerk.: Művészet 14. évfolyam (Budapest, 1915)

4. szám - Lyka Károly: Az aktról

AZ AKTRÓL A szobrászat és festészet új alakulásaiban ismét szokatlanul bő szerep jut az aktnak, a minden lepel nélkül mintá­zott, rajzolt, festett emberi testnek. Régóta úgy van, hogy a művész-fiatalság szorgalmas akt­tanulmányokkal szerzi meg rajzbeli és mintázás­beli tudását s az is igaz, hogy a művészek soha­sem mondtak le az akt értékesítéséről, most azonban kiterjedt gyakorlattá vált a pusztán aktokból épített kompozíció. Ez mindenképpen feltűnő vonás, annál feltűnőbb, mert csak nem­régiben a képeknek csupán meglehetős kis százaléka tette ezt a motívumot előadás tárgyává s feltűnő főképp azért, mert az akt az élet mai rendjében éppen nem mindennapi élménye a művésznek. A görög világ fénykorában Aténben egészen közönséges látvány volt az emberi test, mindenki mezítelenül sportolt a legnagyobb nyilvánosságban s a művészek és a közönség egyaránt szakértő szemmel tudták a test moz­dulatait, az izmok ruganyosságát, az akt érté­két felbecsülni. Semmi sem természetesebb, mint hogy ily körülmények közt a mezítelen test ábrázolása nem csak magától értetődött, hanem a legközönségesebb művészi élmények egyikének értékesítése volt. Ma ugyancsak messze vagyunk az ilyesmitől. A művészek mindazon­által meg nem csappant hévvel vetik magukat az akt tanulmányozására s bár ezek a tanul­mányok csak a műhely falai közt folyhatnak, mégis rég nem látott szaporasággal keletkeznek ismét az akt-képek, így szokott ez rendesen lenni, valahányszor mű­vészek nem vetnek súlyt a képek közvetlen hatá­sára, s ettől eltérő célok után járnak. Ily időkben rendesen megsokasodnak az akt-kompozíciók, sőt gyakran az akt válik a legkülönfélébb érzé- TÉLI CSEND MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ BÁRÓ FESTMÉNYE A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL 10 145

Next