Lyka Károly szerk.: Művészet 15. évfolyam (Budapest, 1916)
Tavaszi szám - A Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása
A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TAVASZI KIÁLLÍTÁSA Művészeink e télen is serényen dolgoztak, hogy föntartsák a művészi munka folytonosságát, amelyet a világháború hosszú időre való megszakítással fenyegetett. A megszakítás a festésben és mintázásban egyenest katasztrófát is jelenthetne, jövőnknek tartozunk tehát, hogy a kultúra minden terén ezer vihar közepette is tántoríthatatlanul munkáljunk meg minden talpalatnyi földet. Német szövetségeseink is így gondolkodtak, ott is szorgalmas kezek óvogatják, ápolgatják irodalmukat, művészetüket. Egész Középeurópa kultúrája dacol tehát a világháború szökőárjának támadásával: résen voltak s vannak a mi művészeink is. Közönségünk meg fogja érteni ennek a valóban nagyon nehéz munkának értékét, rokonszenvét éreztetni fogja azokkal, akik egy darab magyar kultúrértéket ki tudnak menteni a lángba borult világ tiszkeiből és szívesen fogja ezt az erőfeszítést honorálni, mert hisz maga is nyer vele. Ha a nagy háború nem is volt képes megakadályozni e munkát, a tavaszi tárlat bizonyos tekintetben mégis magán viseli az általános helyzet bélyegét. A Képzőművészeti Társulat hivatalos kiállítási palotája, a Műcsarnok, még mindig hadikórház. A Társulat már a háború elején felajánlotta díszes csarnokait a Vörös Kereszt Egyesületnek, s azok mindmáig e hazafias szamaritánus célt szolgálják. A Társulat tehát ezt a tavaszi kiállítást is kölcsönkapott helyiségben, a Szépművészeti Múzeum három nagy termében, amelyek harmadika mozgatható falakkal kisebb helyiségekre oszlik, volt kénytelen rendezni. Ez a körülmény sok nehézséget gördített a rendezők munkája elé, számolniok kellett a hely szűkével: a zsűri mindössze 345 műtárgyat fogadhatott el s ezeknek elhelyezése a nem éppen legjobb világítású helyiségekben igen nehéz volt. Általában az a vélemény, hogy a kiállított műtárgyak jobbak, mint amilyeneknek e célszerűtlenül világított termek mutatják. Ezt úgy látszik számba vette a közönség is, amely rokonszenvvel fogadta a kiállítást s mindjárt a megnyitás napján meg is indult a vásár. A «Művészet» e füzetében némi ízelítőt ad a tavaszi kiállításból: egy sor képet és szobrot közöl, különböző évjáratba tartozó, különböző irányokat és törekvéseket képviselő, régibb, újabb és legújabb festőink és szobrászaink munkáit, hogy ezzel némi fogalmat adjon az itt képviselt művészek munkáinak sokféleségéről. S midőn az alább következő sorokkal kiegészíteni igyekszünk ezt az általános képet, nem a bírálat és esztétikai mérlegelés szándéka vezet, hanem azt tartjuk ezen a helyen feladatunknak, hogy legalább vázlatos ismertetését adjuk a kiállításnak. Az is kívül esik feladatunk keze- ZALA GYÖRGY MÁTYÁS KIRÁLY TUDÓSAI ÉS MŰÍVÉSZEI KÖZT