Lyka Károly szerk.: Művészet 15. évfolyam (Budapest, 1916)
Tavaszi szám - A Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása
már messziről jól láthatóvá, kifejezővé tegye alakjait. Zala a tehetsége és élete javát szentelte annak a nagy műnek, amelynek e domborművek a kiegészítő részei. A hosszú, küzdelmes munka gyengébb embert talán ellankasztott volna: ez a dombormű-sorozat azonban Zala minden mintázó sajátságát azon a szinten mutatja, amelyen az emlékmű számára készített többi, sajátkezű nagy bronzműve áll. A jobboldali nagy terem a Független Művészek csoportjáé. Ide is jutott néhány szobor, mégpedig különféle anyagból formált plasztikai művek. Damkó József, régtől ismert terrakotta-mesterünk, ezt a nálunk kissé elhanyagolt anyagot míveli s ezúttal három női fejet formált égetett agyagból. Piciny, nipp-szerű, rendeltetésű bronzok kerültek ki Kopits János műhelyéből. Beszédes László gipszöntvényei is erre az anyagra utalnak. Istók János bronzból való kutyáját már reprodukálta a «Művészet», Tenkács János portré-szobrokkal szerepel. Egy régóta szereplő művészünk, Kiss György, háborús jelenetet, egy lováról lebukó hőst öntött bronzba. Míg Kiss realista célzatú, Keleti Sándor szintén kisméretű szoborcsoportja inkább kötött formájú. a többi tér a festőké. A festők sorában is a legkülönfélébb technikájú művek kerültek egymás mellé, holott a régibb kiállításokon az olajfestmény, a vízfestmény, a pasztell szigorúan elkülönödött. Ok nélkül, mert amint itt látható, maga a technika még nem jelent hátrányt. Szépen tanulmányozható ez Koszkol Jenő pasztelljein, amelyek olajfestmények közé kerülve, éppen nem bizonyultak sem bágyadtaknak, sem vérszegény színűeknek, holott a pasztell oly ember