Lyka Károly szerk.: Művészet 17. évfolyam (Budapest, 1918)
Tavaszi szám - A tavaszi kiállítás
A TAVASZI KIÁLLÍTÁS Minden jel arra mutat, hogy az 1918. tavaszi kiállítás lesz a Képzőművészeti Társulatnak utolsó háborús kiállítása. Talán búcsút mondhat már a Társulat a Szépművészeti Múzeum ama, kiállítás céljaira alkalmatlan helyiségeinek, amelyekben a viszonyok kényszerítő erejénél fogva a mostani tavaszi tárlatot rendeznie kellett. De maga az a tény, hogy mostoha körülmények közt sem akadt meg az ország legnagyobb művészeti egyesületének munkája, sokatmondó. Alkalmazkodni kellett a körülményekhez, le kellett mondani egyrőlmásról, sok mindent meg kellett szorítani, a fő azonban, hogy tovább folyt a munka s ez a jövő szempontjából igen fontos. Annál fontosabb, mentül inkább meggyőznek minket maguk a tények, hogy a magyar művészek valóban nevezetes feladatokra vannak hivatva s e hivatásra fel is készültek. Gondoljunk ama sikerekre, amelyeket művészetünk Európa jelentősebb fővárosaiban a világháborút megelőző években elért; hinnünk és bíznunk kell, hogy különleges fajsúlya ezután is érvényesülni fog. Ám maradjunk a jelennél s feladatunkhoz híven számoljunk be a legújabb tavaszi kiállításról. Nem kritikát adunk az alábbiakban, hanem csupán a kiállítás anyagát vetjük áttekintő szemle alá, rámutatva arra, hogy miféle tárgykörökből hozták művészeink mondanivalójukat. E szemle emlékeztető gyanánt szolgáljon azoknak, akik a kiállítást megtekintették, objektív tárgymutató gyanánt azoknak, akiknek a tárlat megtekintése nem állt módjában. A kiállított szobrok és festmények (építészeti rész ezidén sincs) a Szépművészeti Múzeumból kihasított részben nyolc termet töltenek be. Szemlénket az első számú teremben kezdjük. Ebben e teremben, a szoborcsarnoktól jobbra, mindjárt az első kép egészen a jelené, háborús aktualitású: Markó Ernőnek egy orosz fogolytípusa. Juszkó Bélának Tagliamento-melléki kompozíciója hasonlóképen a háborúból való tárgy. Jóval békésebb jellegű egy sor életkép, amelyeket Kóbor Henrik, Béli Vörös Ernő, Nádler Róbert, Jámbor Lajos, Rottmann Mozart, Podvinec Erzsébet, Wolff Károly festett. Egy sor oly festmény csatlakozik ezekhez, amelyeknek tárgya legfőképpen az ember, tehát arcképek, tanulmányfejek. Arcképet állított ki Benczúr Gyula, Merész Gyula, Glatter Gyula, Endrey Sándor, Frank Frigyes, Burghardt Rezső, Balló Ede, Kunffy Lajos és Papp Sándor. Tanulmány fejet s rokontárgyú festményt Missák Edit, Gaál Ferenc, Szenes Fülöp, Bednár János és Kallós Árpád. A vásár tarka életét mutatja be Pörge Gergely, alakokkal bővített városképek Gy. Sándor József és Kóbor Az Orsz. Paed. Könyvtár és Tanszermúzeum, Gyertyánffy-könyvtára. PÁLLYA CELESZTIN ITATÓ