I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (Műcsarnok, Budapest, 1950)

„A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép győzelmét hirdető művészetet Alkotmányunk évfordulóján első ízben állnak képzőművészeink dolgozó népünk elé, hogy megmutassák, mennyire tették magukévá ezeket a törvénnyé vált irányelveket, milyen úton haladtak a felszabadu­lás óta és hová érkeztek ötéves tervünk első esztendejére. Országunk óriási fejlődésen ment át a felszabadulás óta. Pártunk vezetésével újjáépítettük a romokból hazánkat, győzelmet győzelem után arattunk a külső és belső ellenség ellen vívott harcban és sikeresen raktuk le a szocializmus alapjait. Mindez hazánknak nemcsak külső képét formálta szebbé, hanem átalakította magát a dolgozó népet is. Létre­jöttek az új szocialista kultúra feltételei. Népünk szocialista öntudatának kibontakozása és anyagi jólétének emelkedése ugrásszerűen megnövelte a kultúra iránti érdeklődést és azok számát, akik már nemcsak élvezői, hanem tevékeny résztvevői is a kulturális munkának. Soha még ilyen hatalmas, kultúrára szomjas tömeg nem kísérte figyelemmel művészeink tevékenységét, mint ma. Sohasem nyílt még eddig alkalom arra, hogy a magyar művészet népünk legszélesebb rétegeiből is ilyen mértékben meríthessen friss erőket. Az új helyzet szokatlan, eddig megoldatlan feladatok elé állította művészeinket. A nép állama a művészek magasztos hivatásává teszi a dolgozók szocialista szellemű nevelését és azt, hogy művészetük fegyverével a munka és a harc újabb hőstetteire lelkesítsék őket. Ahhoz, hogy helyt tudjanak állni, hogy valóban népünk nevelőivé válhassanak, művészeinknek először saját magukban kellett leküzdeniök a múlt káros örökségét: az öncélúságot, a formalizmust, a kozmopolitizmust. A régi eszményeket újakkal kellett felcserélniök, de az új művészet, a szocialista realizmus útja nem állt mindjárt világosan előttük. Mint a felszabadulás óta annyiszor és annyi területen, itt is a Szovjetúnió sietett segítségünkre. A múlt évben megrendezett Szovjet Festőművészeti Kiállítás és a szocialista kultúra megismerése óta egyre tisztábban áll már képzőművészeink előtt a fejlődés egyetlen helyes útja. De iránymutatást kaptak művészeink a marxizmus-leninizmusból, a munkásosztály pártjának forradalmi elméletéből is. Ez tanította meg őket arra, hogy „tartalmában szocialista, formájában nemzeti“ művé­szetünknek haladó nemzeti hagyományaink alapjára kell épülnie. Művészeink új erőt merítenek abból, hogy kapcsolatuk szorosabbra kovácsolódott a néppel. Mindinkább magával ragadja őket munkás­­osztályunk és dolgozó parasztságunk szocializmust építő lendülete.

Next