I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (Műcsarnok, Budapest, 1950)
„A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép győzelmét hirdető művészetet Alkotmányunk évfordulóján első ízben állnak képzőművészeink dolgozó népünk elé, hogy megmutassák, mennyire tették magukévá ezeket a törvénnyé vált irányelveket, milyen úton haladtak a felszabadulás óta és hová érkeztek ötéves tervünk első esztendejére. Országunk óriási fejlődésen ment át a felszabadulás óta. Pártunk vezetésével újjáépítettük a romokból hazánkat, győzelmet győzelem után arattunk a külső és belső ellenség ellen vívott harcban és sikeresen raktuk le a szocializmus alapjait. Mindez hazánknak nemcsak külső képét formálta szebbé, hanem átalakította magát a dolgozó népet is. Létrejöttek az új szocialista kultúra feltételei. Népünk szocialista öntudatának kibontakozása és anyagi jólétének emelkedése ugrásszerűen megnövelte a kultúra iránti érdeklődést és azok számát, akik már nemcsak élvezői, hanem tevékeny résztvevői is a kulturális munkának. Soha még ilyen hatalmas, kultúrára szomjas tömeg nem kísérte figyelemmel művészeink tevékenységét, mint ma. Sohasem nyílt még eddig alkalom arra, hogy a magyar művészet népünk legszélesebb rétegeiből is ilyen mértékben meríthessen friss erőket. Az új helyzet szokatlan, eddig megoldatlan feladatok elé állította művészeinket. A nép állama a művészek magasztos hivatásává teszi a dolgozók szocialista szellemű nevelését és azt, hogy művészetük fegyverével a munka és a harc újabb hőstetteire lelkesítsék őket. Ahhoz, hogy helyt tudjanak állni, hogy valóban népünk nevelőivé válhassanak, művészeinknek először saját magukban kellett leküzdeniök a múlt káros örökségét: az öncélúságot, a formalizmust, a kozmopolitizmust. A régi eszményeket újakkal kellett felcserélniök, de az új művészet, a szocialista realizmus útja nem állt mindjárt világosan előttük. Mint a felszabadulás óta annyiszor és annyi területen, itt is a Szovjetúnió sietett segítségünkre. A múlt évben megrendezett Szovjet Festőművészeti Kiállítás és a szocialista kultúra megismerése óta egyre tisztábban áll már képzőművészeink előtt a fejlődés egyetlen helyes útja. De iránymutatást kaptak művészeink a marxizmus-leninizmusból, a munkásosztály pártjának forradalmi elméletéből is. Ez tanította meg őket arra, hogy „tartalmában szocialista, formájában nemzeti“ művészetünknek haladó nemzeti hagyományaink alapjára kell épülnie. Művészeink új erőt merítenek abból, hogy kapcsolatuk szorosabbra kovácsolódott a néppel. Mindinkább magával ragadja őket munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk szocializmust építő lendülete.