Id. Markó Károly emlékkiállítás (Fővárosi Képtár, Budapest, 1951)

Markó Károly (1791 — 1860) Újkori nemzeti művészetünk megindításánál, a 19. század első évtizedeiben jelentős hely illeti meg idősebb Markó Károlyt, annak ellenére, hogy művészeti tevékeny­ségének legnagyobb része a haza határain kívül folyt le, főkép Olaszországban. A legelső mestereink közé tartozik, akik hivatásszerűen foglalkoztak művészettel hazánkban, s munkásságával elősegítette a képzőművészeti élet elin­dulását, a képvásárlás megélénkítését. A század első évti­zedeiben nem igen beszélhetünk még Magyarországon szerves művészi életről, művészeti igényekről. Ez a kor­szak a hazai vándorfestők, s a külföldi, idegen mesterek munkásságának az ideje. Nem volt művészeti oktatás, sem kiállítás, se nagyobb arányú képvásárlás ; a megindu­lás a polgári fejlődés útján, csak a további évtizedekben vonta maga után a nemzeti kultúra megteremtésének a követelését. A kulturális téren még elmaradott Pestre érkezett meg 1818-ban, 27 éves korában Markó Károly, a lőcsei (Levoča­i) születésű mérnök, hogy festő lehessen. A kezdet­leges rajziskolát látogatta, képzésével szinte önmagára maradt. Első képeit Müller nevű Nagyhíd-utcai műkeres­kedőnek adta el, ahol megismerkedett Fejérváry Gáborral, a nagy műgyűjtővel és archaeológussal, aki lehetővé tette számára, hogy 1822-től a bécsi akadémián tanulhasson. Fejérváry Gáborral továbbra is jóbarátságban maradt, később, mint európahírű mester Olaszországban is, ahogy ez leveleiből kitűnik. Bécsi évei a nyomort, a munkát, a tanulást jelentették a számára. Bécsből Kismartonba, Gömörbe rándult ki tájmotívumok vázolgatására. Majd 1832-ben Rómába ment, ahonnan már nem is tért többé vissza hazánkba, eltekintve a háromnapos pesti látoga­tástól 1853-ban. Művészetünk történetében Markó Károlyé az érdem, hogy elsőnek dolgozta fel rendszeresen a magyar tájat, hazánk vidékeit. Ifjúkori képein felvidéki részleteket, a Tátrát, a Kárpátokat festette, akvarell-sorozatot készí­tett a fáklyafénnyel megvilágított Aggteleki-barlangról, majd gouache-okat másolt régebbi tájképek után. Önálló természeti tanulmányaiban azt a friss szemléletet, össze­fogott, lendületes előadásmódot találjuk meg, ami korai időszakának mesterművére, művészetünk történetének büszkeségére, a nagyszerű Visegrádra jellemző. A »Visegrád« a hazai táj megjelenítésének első nagyigényű és kiváló alkotása. A valóság ábrázolását mutatja, országunk egy konkrét vidékét örökíti meg a divatos idilli táj helyett a korhoz képest realista eszközökkel. Visegrád megalko­tására az angol akvarellista festők emlékezetes újítá­sainak korszakában került sor, Scsedrin természet után festett képei keletkezésének idején, abban az időszakban, amikor a kapitalizmus általános fejlődése kiváltja a művé­szek fokozottabb érdeklődését a valóság, a természeti valóság megismerése iránt. A tájképeken, a képek tájképi elemein a valóság megismerésének forradalmi kezdeménye­zése érvényesült, amely folyamat egész Európában figye­lemmel kísérhető akkor. Ezt a fejlődést nálunk Markó Visegrád­ja reprezentálja a legkorábban magas művészi színvonalon, a festői tájszemlélet valósághűségével, ele­ven ábrázoló eszközökkel, a barbizoni művésztelep műkö­désének megindulása előtt. Markó Károly biztos mesterségbeli tudása igen kedve­zőtlen feltételek között alakult ki. Művészete szinte hagyo­mányok és előzmények nélkül jött létre, helyi iskolázás lehetősége nélkül fejlődött pontos táj­ábrázolóvá. A ter­mészet közvetlen tanulmányozásával, a természet adta feltételek felhasználásával, körültekintő festői megjele­nítésben, a közvetlen megfigyelés lerögzítése révén oldotta meg feladatait, alakította ki ábrázolóképességét. A pesti rajziskola s a két bécsi akadémiai év nem döntő jelentő­ségű fejlődésében. Készültségével mégis megállta helyét később Rómában, a nemzetközi versenyben is, s az Itáliá­ban dolgozó korabeli festők között keresetté, becsültté­­vált. Tudatosan foglalkozott mesterségbeli problémákkal, tanulmányt írt távlattani kérdésekről, s Barabás Miklóst, akivel Bécsben ismerkedett meg, festészeti kérdésekben útbaigazította, tanította. A műkereskedelmi piacon jelentkező képkereslet hatása alatt tájképfestészete Rómában egyre inkább azzá az idilli és tetszetős polgári cikké változott, amely hírnevét megalapozta, s az ottani burzsoá társadalom igényeit elégítette ki. Szemére vethetjük talán, hogy nem maradt következetes ahhoz a kezdeményezéshez, amelyen elindult a Visegráddal, s a tájábrázolásnak nem a közvetlen, benső­séges megfigyeléseket követő útján haladt tovább, amit a barbizoni paysage intime jelent, hanem az eszményiesítő, klasszicizáló módszert választotta. Bizonyos mértékig sok­szor önismétlésbe, sematizmusba esett, olykor már sok­szorosításnak tekinthető egy-egy képtípusának ismétlő­dése, néha egyidejűleg 10—12 hasonlót is festett, viszont ábrázolástechnikailag mindig hibátlanul. Ezeken az úgy­nevezett eszményi tájképeken azonban jóformán mindig meglevő, konkrét természeti részleteket ábrázolt, amelyek­ben mithológiai, vagy életkép-jeleneteket helyezett el. A mesternek a táj­élményekkel való kapcsolata mindig őszinte és eleven. A természeti részleteket, a távlatot, a levegő érzékeltetését, a hegy-völgy viszonylatát, a meg­világítást hitelesen, valósághűen oldotta meg. S ami a leg­nehezebb próba volt a korabeli mesterek számára : az alakoknak a tájban való elhelyezése. Markó részéről mindig szerves és elhitető kidolgozást kapott, a tájképi háttérben a figurákat és cselekedeteiket harmonikus egységbe fog­lalta. Aprólékos, részletező festési modorában nem vész el a növényzet anyagszerűsége sem, a műtermi munkában az eredeti természeti benyomásokat költötte át. Képei­nek kiegyensúlyozottságában kompozíciós tudatosság érvényesül. Alkotó módjának jellemző sajátsága, hogy felvázolja a képet, s csak egy-egy részlet teljesen befejezett, részletes kidolgozása után halad tovább. Egész olasz­­országi működése idején következetességet, céltudatos­ságot deríthetünk fel tevékenységében, ami nem mond ellent annak, hogy művészi pályájának római, pisai, firenzei s appeggi­ i korszakában minőségi fokozatokat is megkülönböztethessünk. A negyvenes évek végefelé tájképein a mitologikus­­bibliai staffázsok helyet adtak az olasz nép életéből vett jeleneteknek, aratók és halászok ábrázolásának. Markó érdeklődése a forradalmi mozgalmak erősödése idején a nép felé fordult, meglátta a tájban dolgozó embert, miért is a táj némely alkotásában az emberi munka szín­terévé lett. Emberi magatartásában is érvényesült bizo­nyos forradalmi demokratikus jelleg, a maga csendes és szerény módján, de tettekben is szolidaritást vállalt a zsarnokság ellen küzdőkkel, például anyagilag támogatta a magyar és olasz forradalmi mozgalmak résztvevőit. Markó Károly tevékenysége mindvégig rendkívül ösztönzően hatott az itthoni művészekre. Ő volt az első újkori magyar művész, aki európai hírnevet szerzett, képeit nagy áron vásárolták, ezreket fizettek értük. A gazdasági-társadalmi elmaradottságban élő ország leg­jobbjai őrá hivatkoztak, példázván vele, hogy az itthoni meg nem értés miatt a művészek kénytelenek külföldre menni megélhetésük és elismertetésük céljából. Markó mindig megtartotta hazai kapcsolatait, 1840-től kezdve rendszeresen küldött képeket a Pesti Műegylet kiállítá­saira, ugyanebben az évben munkásságának elismeréséül a Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Művészetének magas minősége pédaképül szolgált művé­szeinknek, mutatván a fejlődés útját. Pogány Ö. Gáborné Képek jegyzéke Visegrád. Of. v. M. 58*5 X 83 cm. 1830. körül. (Szépm. M. l­sz. 3097.) Halászok. Of. v. M. 110x164 cm. J.­­C. Markó p. 1851« (Főv. Képt. ltsz. 1588.) Aqua nera (fekete víz) Róma közelében. Of. v. M. 112*9x142*8 cm. .J. »C. Markó S. p. Ap. 1858« (Szépm. M. ltsz. 3068.) Campagnai táj aratókkal. Of. v. M. 105x170 cm. J. »C. Markó pinxit Pisáé 1831.« Mgt. (Jelzés kétséges) Fürdő nimfák. Of. v. M. 39*1x52*5 cm. J. »C. Markó 1830.« (Mgt.) Jézus lecsendesíti a háborgó tengert. Of. v. M. 37*1x49*6 cm. J. »C. Markó P. p. Ap. 1854.« (Szépm. M. K­sz. 6704.) Eszményi táj mitológiai jelenettel. Of. v. M. 27*3x39 cm. J. »C. Markó 1828.« (Mgt.) Vénusz és Ámor. Of. v. M. 28x39 cm. J. »C. Markó 1828.« (Mgt.) IV. Béla menekülése a tatárok elől. Of. fa. M. ló X 62­2 cm. J. »C. Markó 1853.« (Mgt.) Tájkép romokkal. Of. v. M. 31x32,6 cm. J. »C. Markó p. Pisáé 1842.« (Mgt.) Szent Hajdan Gyöngyei. Of. fa. M. 44x55 cm. J. »C. Markó gém. 1833.« (Szépm. M. ltsz. 3076.) Krisztus Emmausba megy. Of. v. M. 24'5x32'3 cm. J. »C. Markó S. p. Ap. 1859.« (Szépm. M. ltsz. 3065.) Tájkép bibliai jelenettel. Of. v. M. 59 5x80 cm. J. »C. Markó P. p. Ap. 1855.« (Szépm. M. ltsz. 10007.) Olaszországi erdős vidék. Of. v. M. 54'8x73'5 cm. J. »C. Markó S. p. Ap. 1855.« (Szépm. M. 3079.) Tájkép asszonyokkal. Of. v. M. 269x39 cm. J. »C. Markó p. Ap. 1852.« (Szépm. M. ltsz. 50742.) Olasz táj aratókkal. Of. v. M. 66x93­3 cm. J. »C. Markó S. p. Ap. 1848/55.« (Szépm. M. ltsz. 1815.) Jézus megjelenik övéinek. Of. v. M. 52x76 cm. J. »R. Fezzi C. di Markó« (Szépm. M. ltsz. 1713.)

Next