II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (Műcsarnok, Budapest, 1951)

I. MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS A magyar képzőművészek egy esztendőn át végzett munkájának eredménye most kerül a közönség szeme elé. Tavaly, amikor képző­művészeink az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítást rendezték, akkor a közönségnek, a magyar dolgozó népnek kevés elképzelése volt a képzőművészeti életről, hiszen a fordulat éve után a tavalyi kiállítás volt az­ első, amelyen képzőművészeinknek a szocialista realizmus felé való törekvése meglátszott. A II. Magyar Képzőművészeti Kiállítást azonban bizonyos fel­­készültséggel várja a közönség. Hiszen most már van mihez mérni a megtett utat. Az a negyedmillió látogató, aki a tavalyi kiállítást megnézte, az le tudja mérni, és le is akarja mérni, vájjon képző­­művészeti életünk lépést tart-e a szocializmus építésével, előre halad-e a megkezdett úton vagy nem? Révai József elvtárs, népművelési miniszter, megnyitóbeszéde az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon rámutatott a magyar képző­művészet eredményeire és hiányosságaira, melyeket a kiállítás hozott felszínre. Az értékelés módot ad arra, hogy ahhoz mérve megvizs­gáljuk, mit tett a magyar képzőművészeti élet az elmúlt egy esztendő alatt. Képzőművészeti életünk kétségtelenül elmaradt a grafika terén, — állapította meg Révai elvtárs —, a karikatúra és a művészi plakát műfajai iránt volt és még bizonyos fokig van ma is némi lebecsülés. A­ portréművészet sem részesült megfelelő megbecsülésben művészeink előtt. Azok a portrék, amelyek a múltban készültek, nem is léptek fel a jellemábrázolás igényével. Történelmi képfestésünk az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon úgyszólván nem volt. Végül összefoglalás­képpen Révai elvtárs felhívta a figyelmet egyrészt arra, hogy a mű-

Next