Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás (Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1955)
A szocialista kultúrforradalom azt jelenti, hogy a társadalmi átalakulás tükröződik a kultúra arculatán is. Az öncélú, dekadens, formalista művészi megnyilatkozások helyét a tartalom, a pártos eszmei mondanivaló foglalja el, a megjelenési forma pedig összeforr a tartalommal. A művészet a szocialista társadalomban az egész néphez szól. Ezért kell hogy témáját az egész népet érdeklő kérdésekből merítse, ezért kell, hogy a maga sajátos nyelvén, de közérthetően szóljon a dolgozó nép tömegeihez. Ebből fakad az is, hogy nemcsak a főváros lakóihoz, hanem az egész ország területén élő dolgozó emberekhez intézi mondanivalóját. E téren művészetpolitikánk a múlttal szemben mutatott fel már eredményt. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének létrejött megyei szervei, a megyei munkacsoportok az ország tizenöt megyéjében élő képzőművészeti életet teremtettek, lehetőséget biztosítva arra, hogy a vidéken élő magyar képzőművészek ne vidéki elszigeteltségben, hanem a Szövetség központi, elvi irányítása mellett fejlődjenek és dolgozzanak. A munkacsoportok kiállításain kívül a Műcsarnok rendezésében nyíltak képzőművészeti kiállítások városokban, falvakban és ipartelepeken éppúgy, mint termelőszövetkezetek vagy állami gazdaságok területén is. Azonban átfogó, az élő magyar képzőművészetet a maga sokrétűségében az egész ország dolgozói elé táró kiállítás még nem volt. A III. pártkongresszus és a márciusi párthatározatok megmutatják a továbbfejlődés útját. Megmutatták a következő feladatot: az egész ország dolgozó népét érintő decentralizáció szükségességét és fontosságát. A decentralizáció megvalósításának egyik eredménye a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, amely az ország második városában mutatja be képzőművészetünk mai eredményeit, és a magyar művészet tömegkapcsolatainak kapuit .