Novotny E. Róbert festőművész kiállítása (Fényes Adolf-Terem, Budapest, 1957)

Novotny Emil Róbert 1898-ban született Marosvásárhelyt. Gyermekkora betegeskedés, csa­ládi bajok közt telt el. Már elemista korában ügyes rajzoló volt. Édesanyja is jól rajzolt; kis­gyermek korában anyja rajzkészségét látva, azt hitte, hogy a rajzolás mindenkinek tulajdona, akár a beszéd. Már akkor szerette a természetet, az ablaknál leste a hajnalt, várta a megvilágo­sodó táj látványának örömét. Tizennégy éves, amikor a gimnáziumban nyolcadikosoknak kor­rigál. 1913-ban Gerő Ödön fedezi fel a tizenöt­éves fiú képességeit és ajánlja Kernstokhoz, a Szegfű utcai Művészházban rendezett iskolájába. Kernstok akkor tért haza Párizsból és már Picassoról beszélt. Ugyanitt tanított Vaszary és Rippl-Rónai is. A Művészház iskolája csak három hónapig állt fenn. Novotny az Iparrajziskolára iratkozik, rögtön a H. osztály második félévére veszik fel. 1914-ben végez kitüntetéssel. A következő évben az Akadémiára megy, Balló osztályára, de kon­fliktusok miatt otthagyja. Kísérletezik Ferenczy­­nél, de ő túl fiatalnak tartja a 17 éves fiút. Ak­koriban indul meg Kernstok Képzőművészeti Szabadiskolája a Belvárosban, Kernstokon kívül Rippl-Rónai, Egry, Vedres a tanárok. Rippl-Rónai közbenjárására tandíjmentesen veszik fel. Taná­rai közül Egryvel köt melegebb barátságot. A szabadiskolát 1918-ban végezte. Az iskolai kiállí­táson minden rajzát megvették. Ezután erdélyi út következik; Teleki Géza festő vendége Alsózsuk-Visa tanyán. 1919-ben Kernstok nyergesújfalusi iskolájában dolgozott. 1920-ban lement Itáliába. Beutazza Firenzét, Sienát Orvie­­tót, Rómát, Nápolyt,Milánót. Kerámiai üzemekben, bronzöntő-műhelyekben dolgozik, így tud minden támogatás nélkül három évet tölteni Olaszország­ban. 1925-ben ő is megfordul Nagybányán, ahol egy fél évet tölt. 1925-ben a KÚT kiállításán Elek Artur, mint a legfestőibb észjárású művészt említi. Ekkor, 27 éves korában megválasztják a KÚT tagjává. Majd minden két évben kiállít a Tamás Galériában, vagy az Alkotásban. Elnyeri a Szinyei Társaság tájkép-díját. Később a Tár­saság tagja lesz. Szakadatlanul dolgozik. Szereti a magyar tájat. A Szabolcs megyei Tuzsér, Badacsony­tomaj, újabban Zsenge, s most három éve Hódmezővásárhely nyári állomásai. Még 1939- ben újra járt Rómában. Ha végigtekintünk pályáján, nehéz lenne azt „korszakokra” osztani, Novotnynak egy időben van több korszaka. Mindig széles skálán játszik. Ezt bizonyítja ez a kiállítás is, mely kevés művet kivéve egy korszaknak, az utóbbi éveknek szü­lötte. A hajnali fűzfákat bemutató képe, mely a szokatlan világításban ábr­ázolja a parti buja növényzetet, és annak tükröződését a vízben, kedves problémájával a tükrözéssel és reflexeivel foglalkozik. E kép, vagy a hasonlóan víztükröt mutató Rubikgödör magától jövő megoldása el­felejteti velünk, hogy a víztükrözést egyáltalán lehet rosszul, banálisan is megfesteni. Közeli időben készültek a Tanyaudvar kakas­sal vagy a Konyha című egészen más felfogású képek. Borús idő, illetve a szoba sötétje adja a simán festett képeknek a szürkés-sötét tónusát. Megint más a meglepően újszerű Kastély­udvar tökéletes képet adó befejezetlensége. Át­tetsző, világos, vékonyan felkent színekből, ki­hagyásokból épített tünemény. Nem áll tőle távol a Terasz (Kastélyterasz), de egészen más, talán Novotnyra jellemzőbb a Sorok hídja vad növényzetével, sok sárgával és a növények tö­vének sejtelmes sötétjével. Most úgy látszik Hódmezővásárhely a leg­igazibb hazája, festészete vásárhelyi piktúra. De lehet, hogy jövőre megint tovább megy, hogy új táját fedezze fel az országnak. Mindig újat akar tanulni, keresi az új élvezetét, nem érdekli a már megfestett dolog. Egy híján hatvan éves, mégis fiatal festő. A vásárhelyi kolónia ifjú művészei mondták, hogy szívesen tanulnak tőle fiatalságot. Nem csupán magatartása fiatalos, hanem elsősorban munkássága, képei. Soha nem lesz fáradt ez a festészet. Távol áll tőle önmaga ismételgetése, ami pedig oly gyakori sok festőnél, aki túl van a kezdet évtizedein. Képein van valami robba­nás, van bennük valami idegesség, vagy inkább lelkes türelmetlenség. Kedveli az élénk, világos színeket, melyeket általában dúsan, zsírosan rak fel. Egyik legjellemzőbb színe a zöldek mellett az agyagos föld narancssárgája. Kritikusai keresték festészetének rokonságát Van Gogh-gal. Ha van is ebben valami, nem lehet követőnek nevezni. Novotny határozottan a maga útját járja, s nem hatottak rá közvet­lenül mesterei, Kernstok, Egry, vagy Rippl-Rónai sem. Ugyanilyen hajtogatású, ugyanilyen formájú Fényes Adolf-termi katalógust tartunk kezünk­ben. Dátuma 1947. Kerek évtizeddel ezelőtt volt ugyanitt Novotny Emil Róbert legutóbbi kiállí­tása. Azóta alig láttuk műveit. Néhány évvel ezelőtt feltűnt első képe a Műcsarnok nagy téli tárlatán, éppen az a kép, amelyet az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításról kizsűriztek. Most, 57. tavaszán, e kis kiállításon tapasztalhatjuk töret­len erejét annak a művésznek, aki már régen kivívta magának a legjobbak közötti helyet. Frank János Kisfiú fej (1933.) olaj 38X27.5 Budai hegyoldal ősszel (1947.) olaj 65X92 Deres reggel az Anna­kápolnánál (1947.) olaj 40X50 Sáfrányhajú lány (1950.) olaj 81X65 Szintay bácsi (1952.) olaj 65X30 Ujját szopogató csecsemő (1953.) olaj 35X27 Reggeliző kisded­­(1954.) olaj 65X30 Rizsföldek őszi hajnalban (Hódmezővásárhely,­­ 1955.) olaj 38X­55 Hódmezővásárhely határá­ban (1955.) olaj 65X92 Borús tavasz a Tiszán (Mártély, 1956.) olaj 73Xb­u Nyárfa a Tiszánál (Mártély, 1956.) olaj 65X92 Bözse néni udvara (Mártély, 1956.) olaj 54X65 Paraszttornác (Mártély, 1956.) olaj 81X65 Csalit (Mártély, 1956.) olaj 46X61 Nyári reggel a Tiszán (Mártély, 1956.) olaj 60X73 Vén füzek hajnalban (Mártély, 1956.) olaj 60X73 Rubikgödör víztükrözéssel (Mártély, 1956.) olaj 63X46 Füzek tavasz előtt (Mártély, 1956.) olaj 27X42 Elöntött rét ladikkal (Mártély, 1956.) olaj 38X55 Kastélyudvar Zsenyén, ősszel (1956.) olaj 60X31 Vén fenyők a­­kastély­terasszal (1956.) olaj 73X100 Sorok hídja Zsenyén (1956.) olaj 65X92 Olvasó nő (1914.) ceruza 19,5X15,5 Álló akt (1918.) ceruza 20,6X11,5 Ülő akt (1918.) ceruza 29,5X23 Hajók a Dunán (1919.) ceruza 15X23,3 Csendélet (1927.) színes linó 34,2X29,8 Álló akt (1943.) rétli 19,5X16 Ülő akt­­ (1947.) ceruza 19X13,6 Férfi akt (1948.) tollrajz 26,7X19 Térdelő nő (1948.) tusrajz 23,3X19 Férfiak építkezésnél, 13 db (1951.) ceruza 13X14 Nők építkezésnél 7 db (1951.) ceruza- és retiirajz Brutus (1952.) szénrajz 45,6X37,4 Gyermekfej (1952.) ceruzarajz 29X23,5 Gyermekfej (1953.) ceruzarajz 20,7X14,6 Gyermekfej (1957.) krétarajz 20,3X14,4 Ülő nő (1953.) tus 46X37,8 Fihenő nő (1953.) tus 40,8X33,3 Diener Dénes Rudolf (1955.) ceruza 20X1­2 Ceruzarajz (1951.) ceruza 19X13,8 Ceruzarajz (1952.) ceruza 19X11,8 Diener Dénes Rudolf (1955.) ceruza 20X14,2 Felelős kiadó: Luzsica Lajos 1957. III. 400 pld. — 572019 Pátria ny. — F. v.: Földi V. Ceruzarajz (1952.) ceruza 15,8X13,4 Ceruzarajz (1954.) ceruza 18,7X13,8 Tisza Mártélynál (1954.) akvarell 30X42 Boglyok, szárkúpok (1954.) akvarell 32,2X46,2 Alvó gyermek (1956.) akvarell 21,3X30,8 Ülő akt (1955.) akvarell 30,2X43,2

Next