Farkas János festőművész kiállítása (Fényes Adolf-Terem, Budapest, 1961)
BENCE GYULA O L A ,1 17. Hídfő, 32x43 18. Utca, 50x65 19. Téglagyár, 30x44 20. Téglagyár környéke, 30 X 49 21. Téglagyári házak /., 27x 35 22. Fürdőzők, 45x38 23. Nagymaros, 42x53 24. Szentendre /., 38x49 25. Ember és táj, 38x49 26. Elhagyott bánya, 30 X 44 27. Szőnyegterv, 32x43 28. Új utca épül, 30x44 29. Szénagyűjtés, 30x44 30. Három fa, 30x44 31. Tópart, 30x44 32. Kikötő, 50 X 60 33. Mai mese, 50 X 60 34. Szentendre II., 50x60 35. Téglagyári házak II., 50 X 60 36. Téglagyári házak III., 55 X 70 A kiállítást rendezte: Frank János FARKAS JÁNOS 8010 - Révai-nyomda, Budapest FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA FÉNYES ADOLF-TEREM BUDAPEST • 1961 jének érzékeltetése áll, elvetve a pillanat érzékletes festői ingereire való ,,a legtöbbször nagyon vonzó és hasznos, de legalább ugyanannyira” veszélyes reagálást. Beavatott és lényegtudó művészünk szabad festői harmóniákat keres néhány erős vagy temperált színellentétben. Ennek megfelelően nagyon egyszerűsítve — de soha fel nem adva a valóság objektív jellegét — bánik a képelemekkel. Ábrázolása mindig sommás, de az összefogásból az összefogott elemek gazdagsága árad. A tőmondatokra törekvő festői nyelvezet nyomán — meghökkentően szerény eszközökkel, látszatra könnyedén festett művekből — magával ragadó derű, bizakodás sugárzik. Azt hiszem, alkotásainak, erőfeszítéseinek legszebb eredménye éppen ez. Legszebb, mert kiteljesedve tesz vallomást arról, hogy a humánum, az emberi erőfeszítés értelmességében hite töretlen, magatartásban és tettekben hiánytalanul egyetlen egész. Az áradó derű a művek alkotójának okosságáról, tántoríthatatlanságáról, emberi értékeiről, finom érzékenységéről tesz egyenértékű vallomást. S ez talán a legtöbb, amire egy művész vállalkozhat. Valószínű többen a tárgyi elemeknek konkrétebb megfogalmazását fogják számonkérni. Van benne valami. Ne feledjük azonban, hogy a valóságra való reagálásnak számtalan módja lehetséges és ha valaki, mint művészünk, a színek világában keresi a választ és a feleletet, az is komolyan veheti a látható alak és jelentés, a forma és a mondanivaló egységét, nem adja fel az emberi tartalmat, ellenkezőleg, elismer egy értékrendet és leválaszthatatlanul ahhoz tartja magát. Szeretném, ha a művekkel való találkozás aktusában a befogadók részesei lennének annak az érzésnek, melyet az ajánló érzett megtekintésük alkalmával. Ez alkalommal tisztázódott benne is először az a felismerés, hogy a művész és a mű ritka egységét élte át. K A T A L Ó (1 U S 1958—196 1 G R A FIK A 1. Szentendre I., ceruza, 10x14 2. Utcarészlet, ceruza, 12x15 3. Kompozíció, ceruza, 1x 25 4. Éjjel, ceruza, 13x13 5. Utca, ceruza, 20x18 6. Szentendre II., ceruza, 11x15 7. Gyümölcsszedés, ceruza, 13x18 8. Téglagyári házak, ceruza, 18x22 9. Szentendre II., ceruza 18x24 10. Nagymaros, ceruza, 16x22 11. Szentendre, akvarell, 17 x 22 12. Tópart I., akvarell, 22x 30 13. Tópart II., tempera, 20 X 30 14. Ember és táj, tempera, 23x 31 15. Város széle, tempera, 22 x 30 16. Bodrogpart, 28x 34