Kiállítás a későbizánci művészet emlékeiből (Ferenczy Károly Múzeum, Szentendre, 1963)
L/L későbizánci művészet, valamint a kelet- és délkelet-európai pravoszláv művészet egyazon fogalom. Európa művészete a román kor elején differenciálódott két nagy művészeti körre, melynek gyökereit a vallási hovatartozás határozta meg. A román kor művészete, bár sok bizánci vonást őrzött, megnyitotta a latin kereszténység és általában a Nyugat művészetét. Bizánc művészeti hagyatékát a pravoszláv nemzetiségek örökölték, továbbfejlesztve koncepcióit nemzeti és népi elemekkel. Bizánc bukása után művészetének sorsa nem pecsételődött meg, hanem a birodalom határain kívül a szlávok és görögök, románok és oroszok körében továbbélésre talált. Voltaképpen nemzeti és népi elemekkel gazdagodva, a pravoszláv kultúrkör virágzó művészete volt. Magyarország szerepe a történelemben, Európában elfoglalt geográfiai helye az elmúlt évszázadok során, több-rövidebb ideig kisebb-nagyobb szintért adott a későbizánci művészet számára is. Nem a magyar nép kezében nyugodott a hazai későbizánci művészet sorsa, hanem a törökök elől hazánkban menedéket kereső délszláv kolóniák és görög diaszpórák körül virágzott. Városaink képébe halkan illeszkednek be a ma már-már elnéptelenedett pravoszláv templomok. Zömmel a XVIII. századi barokk épületek belsejükben megőrizték a későbizánci művészet különböző korú emlékeit. Hazánkban nem volt egyenes és állandó fejlődése e művészetnek. Voltak mélypontjai és fénykorszakai, attól függően, hogy a társadalmi, politikai és gazdasági élet milyen hullámzása érintette a letelepedett