Kürthy Sándor festőművész kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kiállítóterme, Budapest, 1964)
NAPSÜTÉS, 1964. tus Kürthy Sándor művészetét, műveit ennek a feszültségnek megfelelő állapot jellemzi. Munkásságának ez adja a legnagyobb és legtöbb problémát. ‘Ez a művészi alkat a legnagyobb fegyelmezettséget, a rendszeres gondolkodás szükségességét kívánja és meghozza az életnek és ennek egymásra találó örömét is. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kamaratermében megrendezett kiállítás Kürthy Sándor első nyilvános bemutatkozása. Itt válik nyilvánvalóvá, hogy nemcsak grafikus, hanem festő is. A kiállított művek arról tanúskodnak, hogy milyen szűk lett volna a keret, ha a felfokozott szellemű és életvágyú művész munkásságát csak grafikáin keresztül ismertethetnénk meg, miután nevét eddig csak számos regény illusztrációjához, megszámlálhatatlan újságrajzhoz kötöttük. Minden a „magyarázók” prédája lesz, mondja Valery. Milyen igaz megállapítás - gondolom - midőn azon tűnődöm, egy rövid előszó lehetőségein belül hogyan ismertessem meg Kürthy Sándor műveit és művészetét úgy, hogy ne legyen „préda”. Vigyázni szeretnék arra, hogy műveinek közvetlen, természetes muzsikáját ne kényszeresem megrögzött művészettörténeti formulákba, fogalmakba. Úgy szeretnék beszélni róla, hogy megőrizzem az alkotó egyéniségét, eredetiségét anélkül, hogy közhellyé általánosítanám, vagy nemzedékek erőltetett rendjébe törném. Milyen legyen az a szellemi nézőpont, ahonnan mindez ilyen értelemben szemlélhető, s az a néhány gondolati támpont, mely az értelem fényével világítja be e sajátos világot, Kürthy Sándorművészi világát? Úgy gondolom, emberi, művészi adottságainak tudomásulvételén túl az az izgalmas számunkra, ahogyan az alkotó önön szobrát faragja, teszi körüljárhatóvá, értelmessé, ahogy pályáját kifejti. Az ismeret síkján a tudatos, az egyetemes, a magát és művészi világát tervszerűen építő és újraépítő művész Kürthy Sándor. A bepillantás izgalmas művészetének exegésise. Művei bátorságról, művészi merészségről, találékonyságról beszélnek. Elvontságra - a legnemesebb és szükségszerű értelemben — teljességre és tisztaságra törekszik. Állandóan makacsul és tervszerűen „vallatja” a művészetet, önmagát. Ezért élete — alkotó pályája — örökös Hészenlét és éber várakozás. Művészi lelkének az a virtuális állapota ez, drfiefy 'tíz életnek és élvnek, tapasztalatnak és eszmélésnek harmóniába olvasztásából, 'ti valóság kozmikus méreteinek és véges önmagunknak áthidalásából áll elő.Cki 'etfyszer már eljutott a feszültségnek erre a fokára, annak művészi pályáján már végig ez atialad legnagyobb élménye. Ez hatja át Kürthy Sándor minden művét, alkotását, egész művészetét. Olyan valóságot ad, melytermészetszerűleg túlnő mindennapi életünkön, amiben — ha akarjuk — minden vágyunk elfér, minden művészi képességünkhelyet találhat, s amiben szívünk és agyunk nem érez különbséget a kitűzött cél és amegtett út között. BISCHERERNŐ