Kürthy Sándor festőművész kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kiállítóterme, Budapest, 1964)

NAPSÜTÉS, 1964. tus Kürthy Sándor művészetét, műveit ennek a feszültségnek megfelelő állapot jel­lemzi. Munkásságának ez adja a legnagyobb és legtöbb problémát. ‘Ez a mű­vészi alkat a legnagyobb fegyelmezettséget, a rendszeres gondolkodás szüksé­gességét kívánja és meghozza az életnek és ennek egymásra találó örömét is. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kamaratermében megrendezett kiállítás Kürthy Sándor első nyilvános bemutatkozása. Itt válik nyilvánvalóvá, hogy nem­csak grafikus, hanem festő is. A kiállított művek arról tanúskodnak, hogy milyen szűk lett volna a keret, ha a felfokozott szellemű és életvágyú művész munkás­ságát csak grafikáin keresztül ismertethetnénk meg, miután nevét eddig csak számos regény illusztrációjához, megszámlálhatatlan újságrajzhoz kötöttük. Minden a „magyarázók” prédája lesz, mondja Valery. Milyen igaz megállapítás - gondolom - midőn azon tűnődöm, egy rövid előszó lehetőségein belül hogyan ismertessem meg Kürthy Sándor műveit és művésze­tét úgy, hogy ne legyen „préda”. Vigyázni szeretnék arra, hogy műveinek köz­vetlen, természetes muzsikáját ne kényszeresem megrögzött művészettörténeti formulákba, fogalmakba. Úgy szeretnék beszélni róla, hogy megőrizzem az al­kotó egyéniségét, eredetiségét anélkül, hogy közhellyé általánosítanám, vagy nemzedékek erőltetett rendjébe törném. Milyen legyen az a szellemi nézőpont, ahonnan mindez ilyen értelemben szem­lélhető, s az a néhány gondolati támpont, mely az értelem fényével világítja be e sajátos világot, Kürthy Sándor­­művészi világát? Úgy gondolom, emberi, művészi adottságainak tudomásulvételén túl az az izgalmas számunkra, ahogyan az alkotó önön szobrát faragja, teszi körüljárhatóvá, értel­messé, ahogy pályáját kifejti. Az ismeret síkján a tudatos, az egyetemes, a ma­gát és művészi világát tervszerűen építő és újraépítő művész Kürthy Sándor. A bepillantás izgalma­s művészetének exegésise. Művei bátorságról, művészi me­részségről, találékonyságról beszélnek. Elvontságra - a legnemesebb és szük­ségszerű értelemben — teljességre és tisztaságra törekszik. Állandóan makacsul és tervszerűen „vallatja” a művészetet, önmagát. Ezért élete — alkotó pályája — örökös Hés­zenlét és éber várakozás. Művészi lelkének az a virtuális állapota ez, drfiefy 'tíz életnek és élvnek, tapasztalatnak és eszmélésnek harmóniába olvasztá­sából, 'ti valóság kozmikus méreteinek és véges önmagunknak áthidalásából áll elő.­­Cki 'etfyszer már eljutott a feszültségnek erre a fokára, annak művészi pá­lyáján már végig ez atialad legnagyobb élménye. Ez hatja át Kürthy Sándor minden művét, alkotását, egész művészetét. Olyan való­ságot ad, mely­­természetszerűleg túlnő mindennapi életünkön, amiben — ha akarjuk — minden vágyunk elfér, minden művészi képességünk­­helyet találhat, s amiben szívünk és agyunk nem érez különbséget a kitűzött cél és a­­megtett út között. BISCHER­­ERNŐ

Next