Szlávics László szobrászművész kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kiállítóterme, 1965)

L­á­s­z­l­ó 1927-ben született Kislengyel Zala­ megye közégben. Gyermekkorát Győrben töltötte, ahol apja és idősebb testvérei a vagongyárban dolgoztak, amely egy ideig­­ a 13 éves Szlávics László munkahelye is lett. Később ipari szobrászinasnak szegődik, Földessy Gyula győri szobrászmesterhez, aki falusi emlékműveket és egyházi szobrokat készít. Majd visszamegy a gyárba, ahol lemezlakatos vizsgát tesz. 1945 tavaszán a háború utolsó perceiben a nyi­lasok Németországba hurcolják, ahonnan egy év múlva vetődik haza súlyos betegen. Ez a betegség tartja uralma alatt még hosszú ideig a különben is gyenge alkatú fiút, s él­ményvilágában hosszan gyógyuló sebet hagyott a háború ténye. Meghurcoltatásairól, a végét járó fasizmus őrjöngő tombolásairól a hosszantartó betegség és a halál közelség szorongásairól ad formai jelentést elsősorban az itt bemutatott alkotásaiban. Bennük a szürrealisztikus jegyek nyilvánvalóak, de Szlávics szürrealizmusa nem valamiféle spekulatív úton szerzett valóságfelettiség, nem választott formai mód, hanem átélt szorongásaiból való szabadulás, az élet békés harmóniájában az iszonyatokkal kilökött személyiségének egyén­i­súly keresései. Az egyensúlyt azonban önmaga nem teremtheti meg, hiszen a borzalmak újabb lehetőségei nem elhessenthető remek békére vágyó emberiség számára sem. S hogy harcoljunk ellene, hogy a minden sorsba belenyugvó fatalizmus ólomsúlyait lebontsuk ma­gunkról, erre hív fel Szlávics László szobrászata. Ez, szobraiban a társadalomnak szánt * • • • » V üzenet. Művészete nem ringat illúziókba, gyönyörködtet is, de inkább megborzongat — és mégis igaz. Nemcsak a nyilvánvaló tartalmai igazságával, hanem a tartalom kifejezésével, a formálás, a képzőművészeti korból beszél a megnyilvánulás igazságával is. Művészetével nem tárgyi dolgokat, hanem életérzést fejez ki. És ha nem is az akadálytalanul győzelmes élet irányában mutató ez az életérzés, jelenvalóságát, valóságtartalmát nem ta­gadhatjuk. Erről éppen e kiállításon sorakozó szobrok formai hitele győz meg bennünket, a szobrászi anyagba hatolás mélysége és alapossága révén. Ez az elmélyültség ad jogot és módot neki a személységéből jövő közlésekre. Ha több figyelmet áldozva mélyebbre hato­lunk az egyes szobrok formai világába s a pozitív (térből érkező) és a negatív (a térbe haladó) formák viszonyára figyelünk, tapasztalhatjuk, hogy Szlávics művészetének pesszi­mizmusa mégsem olyan egyértelmű, mint ahogyan első látásra tűnik. A teret töltő, hatoló pozitív formák sugároznak, a kompozíciók belső áttöréseinek váltakozása jó ritmust ad. Mindez nem nyújtja a teljességét annak a szobrászi organizmusnak, amit a mi társadalmunk elvár szobrászaitól. Ezt Szlávics is jól tudja, de azt is, hogy az ilyen teljesértékű műhöz ön­maga és az anyag között a harmónia megteremtése az elsőrendű szükséglet, ha őszintén akar vallani művészetében önmagáról és koráról. Nem igényli munkái pszichoanalizálását. Kita­lált formákból építette szobrait. Azonban ez a kitalálás egyáltalán nem önkényes. A formák itt látható váltakozásainak éppen úgy oka közölni szándékolt érzelemvilága, mint az anyag lehetősége. Szlávics László anyagban beszélő ember. Közlési eszközévé vált a fém, a kő és más anyagok. Mondandóját az anyagok nyelvtana szabályaival közli. Formai beszédjének akcentusai szokatlanok lehetnek a budapesti közönség előtt, mert formateremtései nem annyira képzőművészeti fogalmi formai teremtések, mint inkább anyagalakítások az érze­lemvilág bemutatott skáláján. Nem valamiféle rafinált formakultúra újságait adja nekünk, tehát művészetében a lemezlakatosból lett szobrász Szlávics László, hanem érzelemvilága kifejezését. Ő hiszi és várja ezen munkáira az emberi reagálásokat, mert jómaga már kis­­inas korában az ott látott jegyekből felismerte egy-egy lemezről, hogy melyik társa munkálta meg azt. Rájött, hogy az anyag magán viseli a törődés jeleit, hogy felismerhető benne az üzenet. KOVÁCS GYULA „BÉKE” ÜLŐ LEÁNY „AGÓNIA" alumínium, 30 cm bronz, 18 cm vörösréz, 20 cm vízparti szoborterv ÁLLÓ SZOBORTERV ŐSGYÍK alumínium, 53 cm bronz, 18 cm alumínium, 36 cm ERZSÉBET-HÍDI SZOBORTERV „LUCA” FELESÉGEM alumínium, 40 cm alumínium, 25 cm ólomlemez, 29 cm ALLO NŐ „TÁNCOSNŐ” MŰVÉSZPORTRÉ alumínium, 53 cm bronz, 18 cm ólomlemez, 29 cm ESTÉLYI-RUHÁS NŐ FÜRDÖZÖ NÖ KAKAS alumínium, 40 cm ólom, 28 cm vörösréz, 25 cm „LIDICE” „SZIRÉN” ANYA GYERMEKKEL bronz, 55 cm bronz, 30 cm bronz, 35 cm TERHES NŐ NŐI FEJ ASSZONY bronz, 40 cm bronz, 20 cm vörösréz APAI ÖRÖKSÉG ÁLLÓ SZOBORTERV FÜGGESZKEDŐ alumínium, 50 cm alumínium, 20 cm vörösréz A KILENCEDIK HÓNAP „DACHAU” KAPUTERVEK 1-4. műanyag, 27 cm ólom, 30 cm vörösréz „CSATORNABÚVÁR” BÁLOZÓ NŐ alumínium, 22 cm vörösréz, 25 cm

Next