Társak és Kortársak Koffán Károly fotoportré kiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1965)

KOFFÁN KÁROLY Koffán Károly kiállítása portrék sora magyar művészekről; festők, szobrászok, grafikusok elevenednek meg és élik most már független, önálló életüket a falakon. Koffán Károly, a kitűnő grafikusművész, az utóbbi években tehetségét a fotóművészet terén fejti ki. De fényképezői munkássága tárgyban, témában igen távol eső pólusokra mu­tat. Régi szenvedélye a madárvilág megfigyelése és fényké­pezése. Az órákig tartó számtalan madárlesen támadt fel benne a vágy természeti megfigyeléseit le is rögzíteni a fényképezőgép segítségével és élményeit képpé formálni, így születtek meg nagyszerű madárfelvételei, amelyeknek kötetben összefoglalt gyűjteménye néhány év előtt külföldön nagy sikert aratott. Azóta újabb célt tűzött ki maga elé és ez kötötte le teremtő fantáziáját. Társait és kortársait, a magyar művészvilágot mutatni be, olyan fényképeken, amiken minden művész olyan, amilyennek egy véletlen percben látszik, mégis azt mutatja meg az emberben, ami valóban. Óriási feladat ilyenre vál­lalkozni és óriási teljesítmény ezt meg is valósítani. Cartier Bresson, a hírneves riporter pesti tartózkodásakor őszinte, nagy elismeréssel adózott a portrék láttán, saját művészi célkitűzéseit látta viszont, dinamikus ábrázolását mindannak, ami emberi. Mert a mai portré, eltérően a fotografálás első évtizedeinek méltóságteljes, a lélek ünnepnapját idéző képmásaitól, az emberi magatartást, karaktert, érzelmi életet és vérmér­sékletet dinamikusan igyekszik kifejezni. Koffán Károly portréiban sokszorosan érezzük, hogy mindig az ábrázolt művészek egyénisége, temperamentuma szabja meg az ábrázolás kifejező eszközeit, az elmélyült vagy tépe­­lődő arckifejezést, humorral teli szemvillanást, szenvedélyes magatartásának egyéb fokozatait egészen a groteszkségig. P­ÓR BERTALAN CÍMLAPON:

Next