Tilless Béla festőművész kiállítása (Mednyánszky Terem, Budapest, 1965)

Mint ama Karinthy novella ifjú hőse a hegedüléssel — a szép hangok hallatására szomjúhozva artista produkciót is megcselekedvén, hogy eljátszhassa azt a dalt —, úgy volt és van Tilless Béla festési kedvével. 1932-ben született Szihalom községben. Szülőfalujából elindulván, Egerben megszerezve az érettségi bizonyítványt, hétszer felvételizett az ötvenes években a Képzőművészeti Főisko­lán, mégsem jutott be, hogy ott ismereteket szerezvén, festésbe kezdjen. A VASAS és a MÁVAG Képzőművész Szakkörbe jár, Szentiványi Lajos és Bőhm Lipót tanácsait hallgatja, tőlük tanulja meg a festési alapfogalmakat. Közben megélhetési gondokkal is birkózik, kőműves-szakmát tanul, technikus lesz, katona, fotós, míg végül Debrecenben megtelepszik. Azóta is ott él az alföldi fővárosban, hogy végre hegedüljön , illetve fessen. Nem véletlen a Karinthy hasonlat, mert Tilless Béla is küldetéses hevülettel, valami oltha­­tatlan gyönyörűségvágyból fest. Lazúrosan , a vékony sárga réteg alól vörösek izzanak ki, a pirosból okker tüzel. A meleg színek uralkodása képein az érzelmi, indulati tényezők ural­kodása is. A meghatározó, a képet formáló erő Tilless művészetében tehát az érzelmeitől befolyásolt festési kedv, gyönyört keltő szándék, amit azonban — mint kiállított művei is igazolják — egyre inkább tudatosan a képi jelentés, a másokat is megindító képi hatás szolgálatába rendel. Ez a mostani kiállítás első önálló jelentkezése a budapesti nagyközönség előtt. Debrecenben már szerepelt önálló kiállítással az Egyetemen és több közös kiállításon. Ott voltak képei, grafikái Egerben, Pécsett, Miskolcon, a Dolgozó emberek c. kiállításon, és a két utóbbi Fia­talok Stúdiója kiállításon. „Várakozók“ című műve II. díjat nyert a Stúdió pályázatán. Deb­recenben, a Felszabadulási pályázat III. grafikai díját kapta. Ezeknek a jelentkezéseknek és eredményeknek az az értéke, hogy bennük Tilless lényegében maga­ szerezte tudását, vagyis nem valamilyen megtanult formai szabály alkalmazását, hanem megélt élményeit adja. S az ide vezető útja egyáltalán nem volt sima. Egy-egy akadályt jelentő formai tétel legyűrése, megértése egyben alkotói hozzáállási módján is változtatott. Módosult, új tartalmakkal is gazdagodott közben szemlélete, a formai problémák most már a maga megfelelésében alkotói üggyé hatalmasodtak, és szinte észrevétlenül telt meg így művészete korunk megfogalmazásá­nak igényével. Ebből következően tehát egy teljes jogú és felelősségű művész alkotását szem­léljük Tilless kiállításán, aki a kor egyetemes jelentésű művészeti problémái megfeleléséhez formál szavakat művészetével. A „Város“ című aranyfólia hátterű képe a dekoratív megjelenítéssel együtt a formák archi­­tektonikus egységének szimbolikus tartalmát is hordozza. „Várandós“ c. képe ikonerejű, ugyanakkor a testiségnek egy új energiájú átszellemítése. Az előbb említett lazúros festésmód itt költői megindultság rögzítésére szolgál. A szín, forma és testiség metamorfózisát éljük át e kép szemlélésekor, és az átsejtések fluoktációja olykor szinte a plaszticitás érzését adja. Hasonló értékű képe a „Nő kakassal“, a „Szobrász“, vagy a „Férfi könyvvel“ című olajképe is. Ezen képeiben az új debreceni festőanyag, a formaikid (már egy, kizárólag ezzel az anyag­gal festett képekből rendezett kiállítás is volt Debrecenben) tanulságait használta fel. Ugyan­is a formaikid anyag 80 — 100 fokos hőkezeléssel rögzíthető, bármilyen szilárd anyagra, és a hőkezelt kép felülete zománcos fényt kap. A színek értékét, a fények ragyogásának tüzét lazúrozással fokozni lehet. Ezt a lazúrozási technikát Tilless olajjal festett képein is sikerrel gyakorolja. Formaikid anyaggal festett képe a „Kofa“, amelynek hangsúlyos színfoltjai inten­zív erejűek és egyben a tartalmi jelentést is jól érzékeltetik. Az „Ember és állat“ című négy­részes képét is ezzel a nagyreménységű és lehetőségű anyaggal festette. Az új anyag alkal­mazását számtalan 15x15 cm-es kerámia-lapon kísérletezte, amelyből pár darab a kiállítá­son is látható. Grafikái és ex librisei szerezték szerzőjüknek az első elismeréseket. A grafikák közül a „Páva“ című linómetszete a legsikerültebb, ex librisei közül pedig a görög gemmák hangula­tát idézőknek az emléke él sokáig a nézőben. Nem volt hiábavaló Tilless Béla küzdelme a festésért, alkotásai élményt adnak, és tartalmi­­ságuk megérinti a szemlélőt. A rögzített életes formák, a kompozíciók, a képek egésze hírt és jelentést adnak arról a munkáról, amellyel a világ jelenségeit művészetében az új ember mértékével rendszerezi, hitelesíti. KOVÁCS GYULA

Next