Nolipa István Pál festőművész kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1966)

után új, színekben gazdag formavilágot alakított ki. Művészeti feljegyzései között ezt olvashatjuk: „Ne izmusokat fessünk, hanem azt a valóságot, amit az új élet tár elénk, nem festék és vászon lelketlenségében, nem néma deko­rációként. Új, felszabadult életünk számtalan olyan formát alakít, amire szemünket rá kell nevelni." Képeit szemlélve nyomon követhetjük az 1945 utáni újjáépítést. Különösen közvetlen környezete, Pesterzsébet szerepel gyakran vásznain. Nem véletlen címe egyes képeinek „A város peremén.” Krónikás hűséggel jegyzi fel szülő­földjének változó arculatát. Egyébként legkedvesebb témája a modern lakótelepek, gyárak, gyermekparkok élete. Az utolsó öt évben szenve­délyes turistaként járja az országot. A művészet és utazás testvérek, egy­mást segítik. Nemcsak akkor utazik, amikor tollal, trónnal, jegyzetfüzettel táskájában Romániába, Jugoszláviába, Bulgáriába megy, így jár itthon is: Csepelen, Esztergomban, Tihanyban, s az ország többi részében is. Társai ilyenkor­ a szerszámok, és a kemény akarat az az erő, amely a természet és munka szépségének, eredményeinek felfedezésére készteti. Tájképeiből derű sugárzik. Szívesen szerepeltet rajtuk embert. Kapcsolatot talál a természet és az em­ber között. Csaknem minden képét a helyszínen festi, így az élmény közvetlen melegsége és elhitető ereje különös értéke műveinek „Van valami közvetlen és őszinte tevékenységében — írja Pogány G. Gábor — szinte naív, de min­denesetre egészséges ábrákat hoz létre a színek töretlen világával." Bármit is fest, mindig gondosan értékeli a képzőművészet szerepét. Helyesen dönti el, hogy mikor mit kell tennie, — mint művésznek — a mozgalomért: grafikát, illusztrációt vagy festményt. A tegnap és a holnap politikai ábrázolása egy­formán érdekli. Művészeti törekvéseiről írja Pogány G. Gábor: „A munkásosztály harcainak, a dolgozó ember életének, az ember alakította tájak szépségének realista módon való festésével a valóság, a harcos élet szeretőjére való nevelés a célja." Kiállított képei, melyeket az egységes eszmei tartalom, — az indulat és a szándék belső parancsa — jellemez, bizonyítják ezt. Nolipa István művészetének jelentős állomása ez a kiállítás. Olyan festő alkotásait látjuk, aki a születő új ábrázolásának problémáját őszintén a ma­gáénak vallja. Képei mindenki számára érzékeltetni tudják a szocialista építkezések nagy lendületét. Nem a pillanatfelvételek esetlegességével, ha­nem az élmény frisseségével és magával ragadó erejével jelentős helyet biztosítanak alkotójuknak a békéért harcoló szocialista művészek sorában. M. KISS PÁL

Next