Arató János festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1967)

Egyenletesen fejlődő művész Arató János. Etikus, szerény festői alkat. Genthon István — fél évtizeddel ez­előtt — írta róla, hogy „ez a művészet azért olyan rokonszenves és azért nagyigényű, mert cseppet sem han­goskodik”. Harmadízben állít ki a Fényes Adolf teremben — mint mindig —, válogatott, jelentékeny anyagot. Arató a szentendrei festészet élő hagyományainak a követője. Mondták rá ezt dicséretnek, mondták kritikának is, egyik véleményt sem erősítjük meg — lényeges, hogy így van. Ezt a — nagyon nemes — tradíciót ő maga választotta, érzéseit követve. „Mint ahogyan a repülőgép a földön lassan válik el a talajtól” — újra Gen­­thont idézzük — „és a felhők közt folytatja útját, a művész is idegen, de reá ható stílusból indul ki, hogy fokozatosan önmagára találva elváljék mintaképeitől és önállósuljon”. Az öt év előtti jóslatot most igazol­ták a képek, mert — hogy tovább folytassuk a hasonlatot — a repülőgép magasságmérőjének mutatója na­gyot ugrott. A képek témája továbbra is Szentendre, a kis formátum méretei ugyanazok, és — lényegében — ugyanazt a mondanivalót adja elő a festő. De új módon! A művész fellázadt, persze nem programszerűen. Megmaradt a választott hagyomány keretében — de ez már csak keret; a szonorikus mellett új, magasabb, acélos han­gok is csendülnek. Az intellektuális és az ösztönös nagyon merész egyensúlya állt itt elő. Néha egy dekával több a lírából, máskor a szinte kötekedő nyerseségből jut bővebben. Innen van az Arató festmények utánoz­hatatlan ötvözete. És ezzel a lázadásával — gondolom — csak megtiszteli a mestereit. Festészetére jellemző a konstruktivitás, de szerkeszteni más is tud. Síkban vagy a sík felé közelítve fest, de magában mindez csak formanyelv volna. Tiszteli az aranymetszés szabályait, de máskor felrúgja. Az at­moszférát érezteti, máskor kiszivattyúzza a képekből—esetleg ugyanazon a festményen belül jár el kétféle­képpen. Odavágja a legvadabb színeket, máskor tartózkodóan színtelen. Ritkábbak nála a figurális képek, Arató János született 1919-ben Szentesen. Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait 1938—1944-ig végezte mint Szőnyi tanítvány. 1946 óta a Műegyetem építészkarának a Rajzi Tanszékén tanít, jelenleg tanszékvezető docens. 1953-ban a „Felsőoktatás kiváló dolgozója” címmel tüntették ki. 1947 óta kiállító művész, első ön­álló tárlatát 1952-ben rendezte a Fényes Adolf teremben, a következőt ugyanott 1961-ben. 1962 óta a Szent­endrei Művésztelep tagja, bár Szentendrére már másfél évtizede jár festeni. Tanulmányúton egy ízben volt Párizsban. Részt vesz a kiállításokon, műveit külföldön is bemutatták Stockholmban 1948-ban, a Német De­mokratikus Köztársaságban, Prágában és Varsóban 19­59-ben. Az olajfestésen, a pasztell-technikán, a grafi­kán kívül foglalkozik rézkarccal és kerámiával is. Két monumentális sgraffitót is készített, mindkettő Szol­nokon van, a Vegyiművek lakóházának falán. kréta, 28 X 19 olaj, 40 X 50 14. VÖRÖS FALAK, 1966 olaj, 40 X 60 olaj, 40 X 50 tus, kréta, 20 X 26 tus, kréta, 14,5 X 28 tus, kréta, 21 X 32 28.SZENTENDREI 7. TŰZFALAK, 1965 olaj, 30 X 50 22. DOMBOK II., 1966 29. SZÜRKE HÁZSOR, 1966 7. SZOBARÉSZLET, 1964 14. HEGYEK, 1965 22.RÉSZLET TEMPLOM, 1966 olaj, 40 X 50 15. HÁZ VÖRÖS olaj, 40 X 60 olaj, 40 X 60 kréta, 26,5 X 19 tus, kréta, 19 X 26 A PATAKPARTRÓL, tus, kréta, 32 X 18 8. TÉL, 1965 FÜGGÖNNYEL, 1966 23. VASRÁCS, 1966 8. ALKONYAT, 1964 15. PATAKPART, 1965 1966 olaj, 30 X 50 olaj, 40 X 60 olaj, 40 X 50 kréta, 26,5 X 19 tus, kréta, 20 X 28 tus, kréta, 24 X 32 FESTMÉNY GRAFIKA de ember­központúak, humanista alkotások városrészletei is. Arató János festészetének a ,,hogyan”-ja döntötte el az értékeket. Festői mondanivaló és a „hogyan” ma­gasrendűsége együtt. Nem kevés. FRANK JÁNOS VASRÁCS, 1966, olaj 1. GÖRÖG TEMPLOM, 9. MŰTEREMSAROK, 16. SZEKERES, 1966 24. SZEKÉR, 1966 1. NAPRAFORGÓK, 1962 9. SZOBASAROK, 1964 16.ÜLŐ NŐ, 1965 1964 1965 olaj, 40 X 60 olaj, 30 X 40 tus, kréta, 32 X 27 tus, kréta, 18,5 X 27 kréta, 27 X 19 olaj, 40 X 60 olaj, 50 X 30 17. ÖREG SZEKRÉNY, 25. LEÁNYKA, 1966 2. CSENDÉLET ABLAK 10. SZŐNYEGTERV, 1964 17.ALKONY A DUNÁN, 2 FEHÉR FAL, 1964 10. VÖRÖS HÁZAK olaj, 50 X 60 olaj, 60 X 50 ELŐTT, 1963 kréta, 20,5 X 28 1965 olaj, 30 X 40 KŐFALLAL, 1965 18. SZÜRKE ÉG, 1966 26. VÖRÖS OROMFAL, tus, kréta 19,5 X 22 11. TEMPLOM tus, kréta, 17 X 28 kréta, 21 X 28 3. MŰTEREM, 1964 olaj, 40 X 50 olaj, 30 X 50 1966 3. KERT, 1963 HÁZAKKAL, 1965 18.ESTI HANGULAT, 1965 25.ANYA olaj, 30 X 50 11. TORONY I , 1965 19 VÍZTÜKRÖZÉS, 1966 olaj, 40 X 60 színes ceruza, 31 X 23 tus, kréta, 22 X 30 tus, kréta, 16 X 25 GYERMEKÉVEL, 1966 4. BESZÉLGETŐK, 1964 olaj, 50 X 30 olaj, 30 X 50 27. BÜKKÖSPARTI 4. VÖRÖS-ZÖLD, 1963 12. MŰTEREM ABLAK L, 19.TEMPLOM, 1965 kréta, 29 X 20 olaj, 40 X 40 12. TORONY II., 1965 20. ABLAK FEHÉR RÉSZLET, 1966 kréta, 19 X 26 1965 tus kréta, 18 X 23 26.UTCARÉSZLET, 1966 6. NAPRAFORGÓ, 1964 olaj, 40 X 30 KERETTEL, 1966 olaj, 30 X 50 5. VÁROSHÁZA I., 1964 tus, kréta, 31 X 22 20.HÁZCSOPORT, 1965 tus, kréta, 20 5 X 33 olaj, 50 X 40 13. ESTE, 1965 olajtempera, 60 X 50 28. BÜKKÖSPARTI kréta, 23,5 X 29 12. MŰTEREM ABLAK II, tus, kréta, 18 X 26 27.ABLAKBAN, 1966 6. BARNA UTCA, 1965 olaj, 40 X 60 21. DOMBOK­­, 1966 HÁZAK, 1966 6. VÁROSHÁZA II., 1964 1966 21.HÁZAK, 1966 23.A MŰVÉSZTELEP KERTJE, 1966 tus, kréta, 22 X 33,5 24.HEGYVIDÉK, 1966

Next