Czene Béla festőművész kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1967)

élmény nagyjából fedi azt, ami a képen van. A legtöbb esetben sokkal küzdelmesebb, komplikáltabb feladat, hogy a képfelületen ne csak újra éljen, hanem a néző számára is átélhetővé tegyem azt, amit megismerni véltem az ember­ és a világ kapcsolatából. Az az absztrakció, amit fekete-fehér­ben, vagy színekkel az él­mény első letétjeként egy tenyérnyi papíron sikerült megjelentetnem, nekem megfelel, egyértékűségben a ki­váltó emócióval (sokszor még inkább, mint a kép), de szükségét érzem, hogy lefordítsam mások által is ért­hető nyelvre, hogy olyan közlésre alkalmas képi formája legyen, amely a tartalmi mondanivalóját a szín- és a vonal érzelemkiváltó hatásán kívül még az értelemhez szólóan, az ábrázolás szaván, a képzőművészet sza­ván is közvetíti a nézőknek. A művészi megismerés örömét mindenki számára átélhetővé tenni szerintem szo­cialista társadalmunkban törekvése kell, hogy legyen a művésznek. Berthold Brecht nemcsak megvalósította műveiben a szocialista, demokratikus, népszerű, tömegekhez szóló művészetet, meg is fogalmazta: ,,Nekünk is tennünk kell valamit, hogy az új műveket megértsék. Nemcsak népszerűnek lenni lehet, hanem népszerűvé válni is”, így, ezekkel a szándékokkal állok az állvány elé festeni. De ami az állvány elé állít, bevallom, elsősorban az, hogy semmit sem szeretek jobban, mint festeni, kísérletezni a festékkel, a kötőanyagokkal, és ábrázolni az életet, az embert. Persze az életet, az embert már sok-sok évezreden át festették, mintázták, különböző korok képzőművészei. Mindent elmondtak már, amit képzőművészetileg lehetett, és olyan jól, hogy azt felülmúlni úgysem lehet. Ez igaz, de a mai valóságról, a mai emberről semmit sem mondtak. Ez a mai művészek feladata, azoké, akik­nek erről van mondanivalójuk. Ezt érzem a magam feladatának is. Hogy ebből a feladatból mit tudtam megvalósítani, ezt a közönségnek kell eldöntenie. TIBORC, 1963 freskó nedves vakolatra ALULJÁRÓ, 1964 műanyagtempera C 2 pt.­­

Next