Diskay Lenke festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1967)
megfigyelőereje, formai ötletessége is a népművészet átéléséből táplálkozik. Művészi fejlődése a ,,Kertészlány”-tól a ,,Bőség" áradó képeiig jól lemérhető. Grafikáinak egy része szorosan kapcsolódik a textilekhez. A „Kagylók" a ,,Tél", a „Viadukt" a természeti élmény dekoratív áttétele , bár önmagukban is zárt kompozíciók, textilként is elképzelhetők. A dekorativitás lényeges kiegészítője a foltritmus, mely a „Madarak" frízszerű elrendezését egységbe fogja, vagy a „Vonulás" lendületét megadja. Munkáinak fontos alkotóeleme a szín, melynek árnyalatai mindig disztingváltak, sosem nyersek. A hidegmeleg színváltozatok hangulati hatások hordozói („Fák”, „Áhitat", „Csend"). A fametszet fekete-fehér ellentétének drámát sugalló erejét nem használja ki. Képei inkább lírai, idillikus hangvételűek („Este"), a balladás komorságot is mindig feloldja valami. A „Gótika" felfelé törő ünnepélyes merevségét a napként sugárzó rózsaablak melegíti fel. Az előtér madarainak telt foltjai vidám ritmussal szegélyezik a kompozíciót. A „Mese" magányos figurája sincs egyedül a fenyegető erdőben — fölötte madár repül. A hangulati és ritmikai hatásokon kívül a népművészet ismert motívumai is alkotórészeivé válnak munkáinak. A népi bútorok mértanias szerkezetű díszítőelemei megjelennek az „Ősz" madarain, a „Halászok" ruháin, a „December" hópelyheiben. A szigorú szerkezetű „Ritmus" tömör, mint egy népdal versszaka. Figurái az erdélyi porszaruk emberábrázolásaira emlékeztetnek, olyanok, mint egy kultikus szertartás szereplői. A „Halászok" jellé egyszerűsített fejeinek a környezetet teljesen betöltő ornamentika ad hangsúlyt. A megtalált kifejezőeszköz kiteljesedése a „Bőség". A varázstükörszerű napkorong és a hold, a világegyetem jelképei fogják egybe a kompozíciót. Köztük kitárul az élet gazdagsága és bősége. Gyümölcsök, madarak, virágok, vágtató lovas, megrakott kosarakat vivő nők veszik körül a mosolygó mézeskalácsfigurát, a kiapadhatatlan gazdagság új szimbólumát. NAGY ILDIKÓ Diskay Lenke 1924-ben született Kiskundorozsmán. A Képzőművészeti Főiskolát 1942-49 között a háború miatt megszakításokkal végezte Varga Nándor Lajos növendékeként. 1957 óta rendszeresen szerepel grafikáival kiállításokon. 1955 óta fest textileket is. Ex librisei az egész világon ismertek. Bemutatta őket Párizsban, Hamburgban, Krakkóban, 1966-ban Budapesten is. Az Áldás utcai iskola rajztanára.