Kirchmajer Károly (Rákospalotai Múzeum, Budapest, 1967)

RÁKOSPALOTAI MÚZEUM BUDAPEST XV., KOSSUTH UTCA 39 1967 Nem könnyű önmagamról beszélni. A szobrász művészi hitvallása művei közvetlen hatásában nyilvánulhat meg iga­zán. A műnek emberi tartalmát pedig igen nehéz szavak­ban megközelíteni. Hadd idézzem itt Medgyessy Ferencet: ,,A szoborcsinálás: önvallomás. Önéletrajz, amit lapozni sem kell. Szempillan­tás alatt áttekinthető, holott az egész életfolyás alatt össze­szedett emlékekből él. Egyszerre érzi magát az ember kis­gyereknek és felnőttnek. Csak épp öregnek nem”. Jól tudom, hogy a társadalom forrongó átalakulása közben bomlási termékek is keletkeznek a művészetben. Könnyen meglazul az az erő, amit az életben való biztos tájékozódás, a világnézet ad, s amely az alkotás összes tényezőit egyen­súlyban tartja. A tömeg, forma, tér és anyag régen az ez­utóbbi 3 év termése­­ beli test szervességén belül maradt, a forrongás korszaká­ban szinte mindegyik eszköz önmaga tartalmává akar lenni. Közben olyan elvont alkotások születnek, amelyekből ki­marad az eleven ember. A másik oldalon pedig ott áll az akadémiák tartalmatlan merevsége és a kispolgári giccs. Kortársaink szíve ma a gépé, a tudományos felfedezéseké, a természeti erők feletti uralomé. De a relativitás fizika által feltáruló új világkép középpontjában is az ember áll: az élet és halál, a munka és küzdelem, a szerelem és az em­­beri kapcsolatok problémája volt mindenkor a művészetek és köztük a szobrászat legfőbb témája. A művész benne él korában, így vagy amúgy állást foglal mellette vagy ellene. Én hiszek az egyszerűség és igazság művészetéhez való visszatérésben. A művészetben az ars humanat, az emberit vallom. Mindenkor arra törekedtem, hogy megtartsam a forma és a tartalom egységét. Ez egész művészi hitvallásom. Kirchmajer Károly 1923-ban született Máramarosszigeten. Szatmáron kezdett szobrászkodni, főiskolai tanulmányait 1946-ban fejezte be Budapesten. 1947 óta a Vasutas Szak­­szervezet Képzőművészeti Iskolájának a vezetője. Tanul­mányúton járt Németországban, Csehszlovákiában, Auszt­riában és Romániában. Felállított szobrai: Hámán Kató emlékmű (Budapest, Nyugati Pályaudvar), Benedek Elek emléktábla (Bp., Egyetem utca), Sportoló c. szobra (Deb­recen, DVSC-pálya). A Marx-szoborpályázaton részt vevő pályaműve díjazásban részesült. Kiállított anyaga a leg­SZOBROK Nagyanyám Vörösmárvány 33 cm Torzó Márvány 21 cm Zammenhof Vörösmárvány 40 cm Anya gyermekkel Márvány 49 cm Bazilides S. Márvány 49 cm Terhes anya Mészkő 60 cm Juhászszámadó Bronz 23 cm Székely kiáltó Bronz 63 cm Terv Olomlemez 27 X 30 cm Vasutas Bronz 41 cm Sportoló Bronz 34 cm Mongol nő Ólomlemez 36 cm Balatonon Körtefa 40 cm Brigádvezető Akácfa 41 cm Kamaszka Diófa 28 cm Tót pásztor Diófa 56 cm Vízbenáző fiú Bronz 12 cm Szemérem Körtefa 40 cm Kazán Kovács Körtefa 22 cm Kalotaszegi menyecske Vörösmárvány 7 cm Ülő nő Márvány 36 cm Évike Vörösmárvány 37 cm Magda Márvány 21 cm Marx Vörösmárvány 6 cm Akt Tölgyfa 36 cm Pihenő Vörösmárvány 55 X 35 cm Lapátoló Terrakotta 16 cm Bányász Galvanozott ter. 11 cm Kovács Galvanozott ter. 17 cm Pihenő I Galvanozott ter. 8 cm Rendező Galvanozott ter. 16 cm Ülő nő I Galvanozott ter. 12 cm Akt Galvanozott ter. 13 cm 1945. terv. Galvanozott ter. 20 cm

Next