Seres János festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1968)

Seres János annak a művészgenerációnak tagja, amelyik szellemi irányí­tását a főiskolán Rudnay Gyula, Varga Nándor Lajos, Elekfy Jenő által kijelölt úton találta meg. Az akkor még erejük teljében levő mesterek nyilvánvalóan befolyást gyakoroltak növendékeikre. Seres János korai munkásságában is Rudnay reminiszcenciák mutatkoztak, de nem a mester kész formai megoldásainak átvételével, hiszen már akkor is határozott ka­rakter volt a fiatal művésznövendék, hanem Rudnay belülről áradó őszinte embersége, hangulati mélységet teremtő ereje volt az, amely megragadta, s amely a későbbiek folyamán is jellemző lett művészi és emberi maga­tartására De talán ennek a generációnak útja tért el legjobban a mesterek által adott indíttatástól. A fejlődés üteme szerint változó ideológiai és esztéti­kai feladatok megoldása várt rájuk, olyan körülmények között, amikor a mindennapi élet gondjai is nagyobbak voltak, mint az utánuk következő nemzedékek. Seres János a főiskola elvégzése után Miskolcon kezdte meg munkássá­gát (ma a miskolci Művész­telep egyik legrégibb tagja). Hagyományos műfajok és hagyományos témák érdekelték. Olaj, vagy temperaképein, grafikai művein az ember, illetve az ember és a természet találkozásából született élmény kötötte le elsősorban, majd munkássága későbbi szaka­szán az összetettebb tematikával jelentkező kompozíciós problémák fog­lalkoztatták (munkaábrázolások, több figurás jelenetek, lehetőleg kevés irodalmi tartalommal). Egész munkásságán belül észrevehető volt a rajz, a fametszés iránti érdeklődés. Jelenleg bemutatott anyaga szervesen kapcsolódik a korábbi évek termé­séhez, de fogalmazása most jóval felszabadultabb, kötetlenebb. A ta­pasztalt valóság köre szűkült, s helyette mind intenzívebben jelentkezik a festői átélés ereje, anélkül azonban, hogy markáns kiegyensúlyozottsága, erőteljes hangvételű lírája csorbát szenvedne. Csendéletein, tájképein, ›D QJ E 5‚■O) a¡» c › figurális kompozícióin egyaránt fellelhető a logikus képépítés, az érzelmi és gondolati asszociációs készség, a tartózkodó színek nemes harmó­niája, s a vonalak rejtett, de a képfelület rendjét mindig támogató ereje. Művészete hagyományokat őriz és jelenkori feladatok megoldását szol­gálja. Különösen csendéletein látjuk a képépítésnek azt a módját, amely a XX. századi magyar képzőművészet konstruktív ágának már az évszá­zad első két évtizedében jellemző sajátossága volt, s amely egy hol gyen­gülő, hol erősödő aranyfonalként húzódik napjainkig, egyre többrétű vál­tozatosságot mutatva. Ugyanakkor a mi életünkből vett élmények, ösz­tönzések rendkívül őszinte humánus átélését, az emberi és művészi ma­gatartás következetességét látjuk Seres János művein, s így igen rokon­szenves, nemes karakterű művészetének lehetünk tanúi. Szíj Béla Seres János 1920-ban született az Abaúj megyei Selyeb községben. Kö­zépiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, 1939-től 1944-ig a Képzőmű­vészeti Főiskolán Rudnay Gyula volt a mestere. 1947 óta él Miskolcon, azóta folytat pedagógiai munkásságot is. Rendszeresen részt vesz művei­vel a hazai kiállításokon, de szerepeltek művei Prágában, Berlinben, Salzburgban, Varsóban, Szófiában és Kassán is. Több alkalommal díjazták a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítá­son, illetve Grafikai Biennále­kon bemutatott alkotásait. 1964-ben Miskolcon volt önálló kiállítása. Az Egri Tanárképző Főiskolán tanít.

Next