Deim Pál festőművész kiállítása (Ferenczy Múzeum, Szentendre, 1969)
„A befeléfordulás, a szemlélődés, a világ intímebb dolgai érintenek jobban. . . az érdekel, ami örökebb és állandóbb az ember életében.” így vall magáról Deim Pál. Alaptémája: az emberi összetartozás, összetartozás a születés — halál új életet termő költői szintézisében. Szimbólum teremtő festő. Az egymáshoz simuló, egyvérkeringésű emberpár, az új életet fakasztó, termékenyítő fa, a világranyíló — világválasztó ablakok visszatérő motívumai festészetének. A gondolati sokrétűséget, a zenei hatású szimbolikus formaképleteket a geometrikus szerkesztés logikája szabályozza. A tér-idő, külső s belső terek egymásba áramlása, az időbeli eltolódás érdekli: az örök formáknak pillanatnyi, meghatározott szerepe. Ezért választja képeit gyakran két részre, melyekben egyazon szimbolikus motívum variánsait látjuk más-más dimenziók között. Merészen kapcsolódó, s egymásba vetülő síkokkal határozza meg képtereit. Az élesen elhatárolódó, színben, faktúrában megkülönböztetett mezők a kontrasztok izgalmával hatnak, dinamikájuk fokozza a figurák statikusságát. Emberi alakjai erősen elvonatkoztatott, aszimmetrikus sziluettfigurák, erős stilizáltságukban a szentendrei ikonfestészet távoli rokonai. Képeiben döntő szerep jut a vonalnak. Részint a szerkesztésben mint összefogó, határoló elem, részint a fakturális kiképzésben. Színeiben tartózkodó, kedveli a visszafogott, tompább színeket, a szürkét, kéket, barnát. Deim Pál festészetének kiemelkedő darabjai a „Feljegyzések egy kolostorban” sorozat. 1968-ban három hetet töltött Jugoszláviában a prilepi Kolostorban. A sziklás táj magánya, a kolostor csendje, a pravoszláv világ misztikuma, az évezredes emberi kultúra s a természet e különös találkozása ihlette prilepi képeit. A világtól távol eső helyen más anyag híján újságpapírra festett. Apró grafit, tempera, diófapác vonalkákból szőtt rétegek kerültek a papírra. Az azonos motívum számtalan ismétlődése, s az alapfelület alól fel-felbukkanó betűk különös lüktetést, izgatott hangulatot váltanak ki. A véletlen technikát teremtett. Ez a texturális gazdagság a prilepi sorozat után keletkezett festményeinek is jellemzője lett. Deim Pál az emberi teljesség, a lét végső határainak festője. Vízió és kontemplativ fegyelem, érzelmi áradás és tiszta gondolatiság, organikus amőbaformációk és geometrikus formák élnek együtt képeiben, ahogy az ember-természetben, s az embert körülölelő világban. De az ember dimenzió kötöttségein túl, múltban és jövőben egyaránt az ismeretlent kutatja a művész. Ezért ihleti a mítosz, ezért nőnek szimbólum értékűvé festészetének ősi egyszerűséggel megfogalmazott képi jelei. PETÉNYI KATALIN Szentendrén, 1932. június 29-én születtem. 1963-ban végeztem a Képzőművészeti Főiskolán Budapesten. Mestereimnek Barcsay Jenőt, Vajda Lajost és Gadányi Jenőt vallom. TANULMÁNYUTAK: 1960. Moszkva, Leningrad, 1967. Bruxelles, Paris, 1968. Jugoszlávia, Prilepi Kolostor. KIÁLLÍTÁSOK. Csoportos: Szentendrei Festők Tárlata, Szentendre, 1957-től évente, Országos Grafikai Biennale, Miskolc, 1964., Fiatalok Stúdiója, Budapest, 1964., 1965., 1966., 1967. Magyar Grafika, il Collezionista Galleria, Bologna 1966., Magyar Grafika, Pesaro-Galleria del Palazzo Communale, 1966., Országos Képzőművészeti Kiállítás, Budapest 1968., Dunaműhely, Visegrád 1968., Szocialista Országok Biennaleja, Lengyelország 1969. Egyéni: Mednyánszky Terem, Budapest 1965. Rene Süss Galéria, Amsterdam 1968. “Introspection, contemplation, the innermost things of the world are that I am interested in,. . . the things that are more lasting and more constant in the life of man” — so Paul Deim speaks of himself. His basic theme is human solidarity, solidarity in the poetic synthesis of life and death that produces new life. He is a painter who creates symbols. The human couple being united by common blood-circulation, the tree that brings forth new life and fertility, the windows that separate worlds are ever recurring motives of his art. The logic of construction controls the multiplicity of thoughts as well as the symbolic metaphors that are rich in musical effect. He is interested in the unity of space and time, in the converging of inner and outer spaces, and in the displacement of times, and also in the momentary definite role of eternal forms. That is the reason why he often divides his pictures into two parts in which one can detect the variations of the same symbolic motive — in different dimensions. The spaces of his pictures are defined by planes that are projected into one another and are joined audaciously. The spheres marked off sharply, differentiated both in colour and elaboration give an effect of the thrill of contrasts; their dynamics increase the static state of the figures. His human figures are fairly abstracted, assymetrical silhouette-figures. In their simplicity they are distantly related to the ikon-painting of Szentendre. The lines have a decisive role in his pictures; partly in construction as uniting and defining principle, partly in actual elaboration. As to colouring he is reserved and prefers the restrained, blunter colours such as brown, grey and blue. Outstanding pieces of the painting of Paul Deim are the series “Notes in a Monastery’ . In 1968 he spent three weeks in the monastery of Prilep, Yugoslavia. The loneliness of the rocky landscape, the peace of the monastery, the mysticism of the pravoslav world, the unique encounter of a thousand-yearold human culture and the nature inspired him in painting the pictures at Prilep. In this remote spot — lacking any other material — he painted on newspaper-sheets. The innuwerable accurences of the same motive and the news-paper emerging out of the surface now and again create a unique pulsation and excitement. The chance has brought forward technique. This richness of texture characterizes the paintings later than the Prilep series. Paul Deim is apainter of human fullness, and of the extremities of existence. Vision and discipline of contemplation, rapture and pure thoughtfulness, organic amoebaformations and geometrical forms are in perfect coexistence, just as in human nature and in the world surrounding man. But beyond the limitations of human dimensions the artist searches for the unknown both in the past and in the future. That is why myth ispires him, that is also the reason why his pictorial signs composed with ancient simplicity have become of symbolic value. KATALIN PETÉNYI Paul Deim was born in Szentendre on 29th June, 1932; graduated at The Art College of Budapest in 1963. He regards Jenő Barcsay, Lajos Vajda and Jenő Gadányi as his masters. STUDY-TOURS: 1960. Moscow, Leningrad. 1967. Brussels, Paris. 1968. Monastery of Prilep, Yugoslavia. EXHIBITIONS. Collective: Exhibition of Szentendre Painters held in Szentendre yearly since 1957. National Graphical Biennale, Miskolc 1964. Studio of. Young Painters Budapest, 1964, 1965, 1966, 1967. Hungarian Graphic, il Collezionista Galéria, Bologna 1966. Hungarian Graphic, Pesaro-Galleria del Palazzo Communale 1966. National Exhibition of Fine Arts, Budapest 1968. Workshop of the Danube Visegrad 1968. Biennale of the Socialist Countries, Poland 1969. Individual: Mednyanszky Hall Budapest 1965. René Süss Galery, Amsterdam 1968.