Gruber Béla emlékkiállítás (Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, 1969)
Tragikusan fiatalon, huszonnyolc éves korában halt meg. A művészettörténelem könyörtelen, nem ismeri e kérdést, mi lehetett volna belőle. A művészettörténelem könyörtelen, csak a művet nézi, és azt is semmibe veszi, hogy milyen körülmények között született meg a mű, mit emésztett fel létrejöttekor alkotója lelkéből, idegrendszeréből, életéből. Gruber Béla azok közé a kevesek közé tartozott, akiknek a festészet egyszerre önrealizálás és önpusztítás. Gondolatai, vágyai, gesztusai csak a festészetben fogalmazódhattak meg, nem lehetett benne szétválasztani az embert és a festőt, csak festőként élhetett, és hogy milyen hőfokon, arról a képei beszélnek. Elég egy pillantást vetni e drámaian súlyos művekre, és azonnal meglátszik, hogy sohasem érezte megoldottnak őket. A már-már dombormű-hatást ébresztő festékpászmák, az agyondolgozottságában is friss maradó, csattanó kolorit mind azt mutatja, hogy megküzdött képeiért, Balzac hősének, Frenhofernek a természettel egylényegűt adni akaró gyötrelme lakott benne. Ő maga még mindezt felkészülésnek vette, hiszen még diplomamunkáját, a görög sorstragédiák hangját idéző műteremképét sem érezte megoldottnak, művei jó része azonban már művészettörténeti mértékkel mérhető. A vállalt festősorsról szűkszavúan és mélyen valló önarcképei, a műteremkellékek vasabroncsként szorító tárgyi világáról festett csendéletek vagy a kórházkert dísznövényeit, tömör fáit jelenítő képei — ha élete tragikusan korán zárult is, a már magának rangot és helyet vívó életmű darabjai. Voltak mesterei, és noha nem fejezte még be iskolás éveit, mégis önálló stílust teremtett. Sokat tanult főiskolai tanáraitól, Kmetty Jánostól és Bernáth Auréltól, és egyformán vallhatta művészete ősének Van Gogh, Cézanne és Nemes Lampért piktúráját. A Van Gogh-i öntépő indulat és a cézanne-i kontempláció szerencsésen találkozott művészetében. Életműve lehet, hogy torzó, ám így is művészettörténeti érték. A közösségtől függ, hogyan sáfárkodik ezzel az életművel, tőle függ, hogy bekerül-e a modern magyar művészet élő áramába. Németh Lajos