Herczeg Klára szobrászművész kiállítása (Műcsarnok Kamaraterme, Budapest, 1969)

A magyar szobrászat az elmúlt húsz esztendő alatt elért szép eredményei között gyakran találkoz­tunk Herczeg Klára alkotásaival. Nevét a felszabadulás után kezdte szélesebb körben megismerni a kö­zönség, bár már a középgenerációhoz tartozott. Életútja nem volt egyenes ívelésű, s így tehetsége nem bontakozhatott ki közvetlen tanulmányai után. 1924-27 között a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond növendékeként ismerkedett meg a művészet alapelemeivel. 1929-30-ban Berlinben, majd 1930-32 között Párizsban élt, tanult, dolgozott. Porcelángyárak részére készített zsáner figurái érdekes új színfoltot jelentettek a dán, a francia iparművészetben. Ma már csak 1938-as katalógus őrzi annak az emlékét, hogy ő is részt vett a szocialista művészek finnországi kiállításán. Portréi, kerámia figurái 1925-től láthatók voltak a hazai bemutatókon. A nagy feladatok ideje azonban csak húsz év múlva érkezett el. Kisplasztikáit, kisméretű szoborportréit ott találjuk a nagy nemzeti seregszemléken. Az élet szépségét, derűjét tükröző köztéri szobrai pedig az országban sokfelé hirdetik nevét, művészi alkotó­­készségét. A budapesti Népstadion Röplabdázók hármas kompozíciójára még közösen kapta a megbízást Varga Oszkárral (alumínium 1954). Az elkészült mű azonban már vitathatatlanul mutatja a szobor­épí­tés törvényeit jól ismerő és alkalmazó művésznő képességeit. Három figura összekapcsolását önállóan fogalmazta meg az inotai lakótelep Család szobrán (kő, 1957). A pad szélén ülő, természetes moz­­dulatú fiatal férfi és nő mellett álló kislány aki harmonikus kapcsolatot teremt a szülő között. Egyik kezét apja vállára teszi, hozzádől, de szemeivel anyjára figyel, a másik kezét az ő karján tartja; a fejek azonos magasságúak. Az egyes részek közötti biztos átmenet, az anyagnak megfelelő zárt kör­vonal, jól átgondolt, kiérlelt művet mutatnak. A perecesi bányatelep Ivó lány szobrától (kő, 1955) hosszú út vezet az újabb feladatokig. Új iskolák, kultúrotthonok, lakótelepek kaptak méltó környezetet általuk. Győrszentivánon Galambos k­i­s­l­á­n­y (1961), Szentesen Olvasó kislány (1963), Eger­ben Szőlőfürtös lány (1964), Pálfán Támaszkodó (1966) szobra jelzi az állomásokat. Épületen elhelyezett domborművei közül a Kerepesi úti lakótelep Anyák napja és Léggömb­bel játszó lánya (1956, kő), valamint a törökszentmiklósi iskolában levő Szalaggal játszó gyerekek (1958, terrakotta) mutatja egyrészt kompozíciós készségét, hogy az adott felületen belül milyen jó ritmussal tudja elhelyezni alakjait, másrészt érzelmi beállítottságát, az ifjúsághoz, az öröm­höz fűződő gondolatvilágát. A forradalmi mozgalommal való azonosulását mutatja, hogy szívesen vállal az emberi haladáshoz, a munkásosztály ügyéhez szorosan kapcsolódó feladatokat. Béke aláírást gyűjtő, Béke galambot út­nak indító lánya, emlékműpályázatokra beküldött tervei gyakran szereztek számára elismerést, meg­becsülést. Nagy ambícióval és energiával, a kommunista ember őszinte hitével és átélésével készítette két nagyszabású emlékművét. Az első a Tanácsköztársaság hősi harcát szimbolizálja Kecskeméten (bronz, 1959). Több méter magas talapzatán a távolból is jól látható ez a felfelé lépő, harcra buzdító nőalak. A dinamikus mozgás lendülete, a testhez tapadó drapéria tiszta vonalvezetése monumentális értéké­nek dokumentuma. E siker után Olcsói Kiss Zoltánnal, Farkas Aladárral együttesen vállalkoztak Kun Béla, Landler Jenő, Szamuely Tibor közös budapesti emlékművének elkészítésére. A magas dombormű egész alakos megoldású, három különálló figurája közül Herczeg Klára Landler Jenőt mintázta (bronz, 1966). S ha az építészeti megoldás nem is segítette a képzőművészek munkáját, ez mit sem von le a művek értékéből. Herczeg Klára alkotásait emberközelség jellemzi. A művésznő jól ismeri a legmodernebb törekvé­seket, irányzatokat is, de nem fordul egyik felé sem, nem gondol stílusának megváltoztatására, így nem csoda, ha a tematikai változatosság mellett ezt az első gyűjteményes kiállítását a kiegyensúlyo­zottság jellemzi, a műgond hatja át. Munkásságát államunk a Munkácsy-díj I. fokozatával jutalmazta. CSAP ERZSÉBET

Next