Laki Ida festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1969)
nek értékdifferenciáival érzékelteti a perspektívát, a tömeget. Az impresszionista felfogás látvány—élményével szemben a tudott valóságból akar kiindulni. A perspektíva törvénye, a testek tömeghatása mellett a fény—árnyék törvényét tartja magára nézve kötelezőnek. Témavilága igen tág terít. A mindennapok líráját festi, azokat az apró nyugodt örömöket amelyeknek szépségére talán csak az ő ecsetje nyomán figyelmezünk. Vidéken nőtt fel, a parasztember világának megértése és szeretete gyermekkorától benne él. Egy évvel ezelőtt kiállítást rendezett szülőfalujában, Jászjákóhalmán. S a kis falu közössége rokonként fogadta őt és művészetét. Megérezték a legbelsőbb odatartozást munkáin.