Patay Éva festőművész kiállítása (Budapest, Fényes Adolf Terem, 1969)
örömet sugalló vörösben vagy a fehér hitet hirdető bizodalmában. És éppen e képek nyomán bomlik ki előttünk e gazdagon motivált lélek gazdagsága, amelyik hol harsány örömökbe, hol töprengő elmélyüléseibe enged bepillantást az intellektus segítségével. És ez az intellektusigény legnagyobb érdeme művészetének, hiszen nemcsak a színek vibráló játékával, nemcsak a kompozíció dinamikájával, a szerkezetben rejlő logikávalkényszeríti a nézőt hosszantartó meditálásra, hanem szuggesztivitásával érzelmileg is hasonló lelki állapotokra hangolja. Az egész kiállítás anyaga érdekes világot tár fel a látogató előtt. Ám nemcsak bemutatja, nemcsak feltárja, hanem azokra a körökre kényszeríti, amelyekre a művész lépett, amelyeket ő járt meg, s amelyekből — úgy tűnik - ép lélekkel és ép ízléssel is tért meg. Z. SZABÓ LÁSZLÓ