Rajzok. Észak-magyarországi festő- és grafikusművészek rajzkiállítása (1969)
tokkal megjárt művész jelenlegi állomásának. Összegező felmérése, körültekintő előkészítése a hogyan továbbnak. Képein nem világunk tárgyai vetülnek vissza, inkább e tárgyakon keresztül, vagy e tárgyaknak motívumként való alkalmazásával egyfajta megláttatás realizálódik. És a válasz is lassan-lassan körvonalazódik a korábban feltett kérdésre: az a közös vonás, az a sajátosan jellemző ezekre a művészekre, hogy különböző módon, és különböző intenzitással, különböző témák feldolgozásával és különböző meglátással, de így egyszerre látva szembetűnően ugyanarról beszélnk, s éppen különbözőségük teszi érzékletessé, plasztikussá azt, ami voltaképp alkotásuk tárgya és alanya is egyben. Nem stiláris és nem könnyen felismerhető sajátosság ez, de ha elhisszük, hogy bizonyos ponton a művek elválnak alkotóiktól, azaz önálló életre kelnek, magukért beszélnek, úgy el kell hinnünk azt is, hogy arról is beszélnek: hol és hogyan, milyen körülmények között, ki alkotta őket. S ez az a pont, melyen sok kép az itt látottak közül egybecseng. Reméljük, minél több kép kel önálló életre e kiállításon, s e kiállítás után is élni fognak. Katalógus Minden kiállítás felmérés, megméretés, az eredmények bemutatása a művészek részéről, illetve ezeknek az elért, alkotásokban rögződő eredményeknek megtekintése, elfogadása a közönség részéről. Ebben az értelemben a képzőművészeti tárlatok határkövek is, nemcsak az alkotók, de a munkásságukat folyamatában élve-értékelő szűkebb pátria életében is. A fentebb mondottak különösen érvényesek a Miskolci Galéria jelenlegi kiállítására, melynek címéből adódóan is érdekessége a csoport-jelleg: egy tájegység rajzművészeti mestereinek adatott alkalom a reprezentálásra a lehető legjobb körülmények között. Amint az a kiállított anyagból is szembetűnik, semmiféle rosszul értelmezett lokálpatrióta, vagy más kötöttség nem érvényesült az anyag válogatásakor, s így az alkotói szabadságnak megfelelő technikai-tematikai sokoldalúság válhatott e tárlat legfőbb jellemzőjévé. Cseppben a tenger, ekként jelentkezik eme egy tájon élő mesterek munkáiban világunk, tapintható tárgyi és egyre inkább láthatóvá tett, eleddig immanens része is. Egy híján húsz alkotónak nyújt lehetőséget Észak-Magyarország ipari centruma. A monografikus széttagoltságot eredményező felsorolás helyett megpróbáljuk ama főbb és jellemzőbb sajátosságok alapján felosztani az anyagot, mely egyben a tájékozódást is megkönnyíti. Felmerül a kérdés egyúttal: mik azok a közös vonások, melyek északmagyarországivá teszik ezt a tárlatot? Valószínűleg kell valami más azonosságnak is lennie az itt kiállítók közt, mint a lakóhely szerinti illetékesség. Anélkül, hogy erre itt és most megnyugtatóan teljes választ adnánk, megpróbáljuk számbavenni az előbb érintett azonosságokat. Nyilvánvalóan nemcsak, és nem feltétlenül a műveken kell ezt keresnünk, — bár számos rajz már ebben a vonatkozásban is sokat mond (Mezőfi Tibor: Tokaji táj I—II, Seres János: Hejőcsaba, Bódva), ugyanakkor már ebben a tájképi műfajban is tágabb horizontra tekinthetünk, gondolok itt Lóránt János finom vonalú balatoni sorozatára (Szentgyörgy-hegy, Csobánc, Fonyód), illetve Kunt Ernő határainkon túli emlékeket idéző munkáira. Különösen érdekes s gesztus is egyben a Ludwig Kirchner házát idéző kép: afféle tisztelgés a nagy német expresszionista művész előtt, s egyben valamiféle kontinuitás is — elsősorban talán formailag — az egész irányzattal. A másik nagy, hagyományos kategóriába, a portré-, illetve figura-ábrázolásba Bozsik István (Olvasó lány, Fekvő fiú), Barczi Pál (Rajzok), Debreczeni Zoltán (Judit és testvérei), E. Szabó István (Kofa) és Telinger István munkái tartoznak. Utóbbinak jellemábrázoló készsége, kontrapunktikus, enyhén groteszk előadásmódja — például Két figura című képén — a kiállítás érdekes színfoltja. Végül, de — ahogy mondani szokás — nem utolsósorban kell szólnunk a nem figurális ábrázolásokról. Czinke Ferenc illusztrációi a magyar kultúrkincs két géniuszára, Bartókra, s Radnótira támaszkodnak, amint az címükben is kifejezést nyer. Feledy Gyula Tanulmányok című sorozata méltó kifejezője egy nagy utat, nagy tapasztalaGulyás Gyula művészettörténész ALTORJAI ISTVÁN BOZSIK ISTVÁN Dombok filctoll 25x40 cm Olvasó lány tus 10x12cm Nagyapám BLASKÓ JÁNOS ceruza 18x13 cm Fekvő fiú Építkezés tus tus Vegyi üzem tus 13x27cm 17x32cm 19x32 cm BARCZI PÁL CZINKE FERENC Rajz I. tus 20x15 cm Rajz II. tus 26x18 cm Táj diópác 30x58 cm Rajz III tus 18x29 cm Bartók: A falu tánca diópác 47x59 cm Rajz IV. tus 21x18 cm Radnóti illusztráció diópác 30x58cm Rajz V. tus 20x29 cm Corpus diópác 60x47cm DEBRECZENI ZOLTÁN Bárkák tollrajz 50x30cm Ősz színes kréta 47x35 cm Judit és testvérei tollrajz 30x52 cm Hegyek színes kréta 47x35 cm Ferenczy Károly köz filctoll 30x50cm