Rajzok. Észak-magyarországi festő- és grafikusművészek rajzkiállítása (1969)

tokkal megjárt művész jelenlegi állomásának. Összegező felmérése, körültekintő elő­készítése a hogyan továbbnak. Képein nem világunk tárgyai vetülnek vissza, inkább e tárgyakon keresztül, vagy e tárgyaknak motívumként való alkalmazásával egyfajta megláttatás realizálódik. És a válasz is lassan-lassan körvonalazódik a korábban feltett kérdésre: az a kö­zös vonás, az a sajátosan jellemző ezekre a művészekre, hogy különböző módon, és kü­lönböző intenzitással, különböző témák feldolgozásával és különböző meglátással, de így egyszerre látva szembetűnően ugyanarról beszélnk, s éppen különbözőségük teszi ér­zékletessé, plasztikussá azt, ami voltaképp alkotásuk tárgya és alanya is egyben. Nem stiláris és nem könnyen felismerhető sajátosság ez, de ha elhisszük, hogy bizonyos pon­ton a művek elválnak alkotóiktól, azaz önálló életre kelnek, magukért beszélnek, úgy el kell hinnünk azt is, hogy arról is beszélnek: hol és hogyan, milyen körülmények között, ki alkotta őket. S ez az a pont, melyen sok kép az itt látottak közül egybe­cseng. Reméljük, minél több kép kel önálló életre e kiállításon, s e kiállítás után is élni fognak. Katalógus Minden kiállítás felmérés, megméretés, az eredmények bemutatása a művészek ré­széről, illetve ezeknek az elért, alkotásokban rögződő eredményeknek megtekintése, el­fogadása a közönség részéről. Ebben az értelemben a képzőművészeti tárlatok határ­kövek is, nemcsak az alkotók, de a munkásságukat folyamatában élve-értékelő szűkebb pátria életében is. A fentebb mondottak különösen érvényesek a Miskolci Galéria jelenlegi kiállítá­sára, melynek címéből adódóan is érdekessége a csoport-jelleg: egy tájegység rajzművé­szeti mestereinek adatott alkalom a reprezentálásra a lehető legjobb körülmények kö­zött. Amint az a kiállított anyagból is szembetűnik, semmiféle rosszul értelmezett lokál­­patrióta, vagy más kötöttség nem érvényesült az anyag válogatásakor, s így az alkotói szabadságnak­­ megfelelő technikai-tematikai sokoldalúság válhatott e tárlat legfőbb jel­lemzőjévé. Cseppben a tenger, ekként jelentkezik eme egy tájon élő mesterek munkái­ban világunk, tapintható tárgyi és egyre inkább láthatóvá tett, eleddig immanens része is. Egy híján húsz alkotónak nyújt lehetőséget Észak-Magyarország ipari centruma. A monografikus széttagoltságot eredményező felsorolás helyett megpróbáljuk ama főbb és jellemzőbb sajátosságok alapján felosztani az anyagot, mely egyben a tájékozódást is megkönnyíti. Felmerül a kérdés egyúttal: mik azok a közös vonások, melyek észak­magyarországivá teszik ezt a tárlatot? Valószínűleg kell valami más azonosságnak is len­nie az itt kiállítók közt, mint a lakóhely szerinti illetékesség. Anélkül, hogy erre itt és most megnyugtatóan teljes választ adnánk, megpróbáljuk számbavenni az előbb érin­tett azonosságokat. Nyilvánvalóan nemcsak, és nem feltétlenül a műveken kell ezt ke­resnünk, — bár számos rajz már ebben a vonatkozásban is sokat mond (Mezőfi Tibor: Tokaji táj I—II, Seres János: Hejőcsaba, Bódva), ugyanakkor már ebben a tájképi műfajban is tágabb horizontra tekinthetünk, gondolok itt Lóránt János finom vonalú ba­latoni sorozatára (Szentgyörgy-hegy, Csobánc, Fonyód), illetve Kunt Ernő határainkon túli emlékeket idéző munkáira. Különösen érdekes s gesztus is egyben a Ludwig Kirch­ner házát idéző kép: afféle tisztelgés a nagy német expresszionista művész előtt, s egy­ben valamiféle kontinuitás is — elsősorban talán formailag — az egész irányzattal. A másik nagy, hagyományos kategóriába, a portré-, illetve figura-ábrázolásba Bo­­zsik István (Olvasó lány, Fekvő fiú), Barczi Pál (Rajzok), Debreczeni Zoltán (Judit és testvérei), E. Szabó István (Kofa) és Tel­inger István munkái tartoznak. Utóbbinak jel­lemábrázoló készsége, kontrapunktikus, enyhén groteszk előadásmódja — például Két figura című képén — a kiállítás érdekes színfoltja. Végül, de — ahogy mondani szokás — nem utolsósorban kell szólnunk a nem figu­rális ábrázolásokról. Czinke Ferenc illusztrációi a magyar kultúrkincs két géniuszára, Bartókra, s Radnótira támaszkodnak, amint az címükben is kifejezést nyer. Feledy Gyula Tanulmányok című sorozata méltó kifejezője egy nagy utat, nagy tapasztala­Gulyás Gyula művészettörténész ALTORJAI ISTVÁN BOZSIK ISTVÁN Dombok filctoll 25x40 cm Olvasó lány tus 10x12cm Nagyapám BLASKÓ JÁNOS ceruza 18x13 cm Fekvő fiú Építkezés tus tus Vegyi üzem tus 13x27cm 17x32cm 19x32 cm BARCZI PÁL CZINKE FERENC Rajz I. tus 20x15 cm Rajz II. tus 26x18 cm Táj diópác 30x58 cm Rajz III tus 18x29 cm Bartók: A falu tánca diópác 47x59 cm Rajz IV. tus 21x18 cm Radnóti illusztráció diópác 30x58cm Rajz V. tus 20x29 cm Corpus diópác 60x47cm DEBRECZENI ZOLTÁN Bárkák tollrajz 50x30cm Ősz színes kréta 47x35 cm Judit és testvérei tollrajz 30x52 cm Hegyek színes kréta 47x35 cm Ferenczy Károly köz filctoll 30x50cm

Next