Tóth Menyhért festőművész kiállítása (Budapest, 1969)

Alkotói szándékát leghívebben a saját szavaival jellemezhetnénk: „Nap-arcú­nak kell lennie mindennek.” Ebben a Nap-arcúságban dominál témáinak derűje. Optimizmusa mélyén mégis ott bújkál különféle, közvetett módon a dráma is. Ennek alapja az, hogy Tóth Menyhért félti az embert, a világot az an­­tihumánumtól, és nemcsak ösztönösen, hanem tüzes és gondolkodó, mélyen szo­ciális emberségével. E sugárzó érzület vonul át képeinek fedett tartalmi súlyán. B. Supka Magdolna a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa Tóth Menyhért született, 1904. január 2-án, Szeged Móramalmon. Képzőmű­vészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa 1930—36-ig. — Első kiállítása a „Mű­barátban" 1941. — 1960-ban Képzőművészeti kör létesítője és szervezője Kalocsán.­­ Miskén­y Kalocsa mellett él 60 éve, szülei származása helyén. — Részt vesz a megyei és fővárosi kiállításokon, Kalocsán, Kecskeméten, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen. — 1964-ben Hódmezővásárhelyen gyűjteményes kiállí­tása. — 1966-ban kiállítás: a pozsonyi „Naivok” trienálén. — Kiállítás: 1968-ban Miskén, (falujának 250 éves fennállása emlékére rendezett kiállítás), 1968-ban Kalocsán. „Szívem az Alföldé, — odanőttem a földhöz, mert ott kapáltam paprikát és ma­joránnát, hogy festhessek" — mondja hatvanöt esztendős korában, negyven év­nyi festőpályával a háta mögött TÓTH MENYHÉRT. A főiskolát végezte Vaszary János kedvelt növendékeként, képzeletének és színlátásának eredetiségét mestere kezdettől fogva felismerte. De felmérte azt egy pillantással Emil Langui is, az egyetemes művészettörté­net e kiválósága, 1966-ban, Pozsonyban, a „Naívok" nemzetközi kiállításán, ami­kor Tóth Menyhértet, képeinek „naiv" tematikája mellett, rendkívül kulturált európai művésznek mondotta. Ha az inspiráció eredete szerint akarjuk életművét jellemezni ez a piktúra kezdettől végig a falu jegyében fogant. Ha alakjainak, mindennemű természeti lényeinek jellegét tekintjük, az a legősibb néprajzi tárgyak, faragványok expresz­­szióját juttatja eszünkbe. Anélkül azonban, hogy bárhol is láthattunk volna hozzá fogható művészi fogalmazást. Ez a senkire­ nem­ hasonlítás abból szárma­zik, hogy Tóth Menyhértben a teljes hitelességű népi és egyéni fantázia a legki­finomultabb mesterségbeli tudással, modern képlátással párosul. Az ősi-paraszti mesemondó képzeletnek, és korunk festészeti vívmányainak ez a meglepő szin­tézise a formai és tartalmi absztrahálás merőben új, tóthmenyhérti útját nyitotta meg.

Next