Vámos László fényképei (Műcsarnok, Budapest, 1969)
története, inkább jellemzése: íme egy jókedvű, szeretetreméltó, kissé családias — világváros! Különös becsvágya, hogy lefényképezze a zenét. Ezért választja anynyiszor modelljeiül a világ legjobb karmestereit — munka közben. Ez, mondhatnám: specialitása. Fiatal és nagyon öreg karmesterek a látható vagy láthatatlan zenekarok előtt, kezük immár „szerves” folytatásával, a karmesteri pálcával. Mennyi játék e jelentéktelen kis szerszámmal, testtartásokkal, átszellemült, elkomolyodó vagy akár groteszk fintoraiban ellesett tekintetekkel. Olykor mulattatóak, máskor meghökkentőek volnának , ha nem sejtenénk közben a zenét. De a tekintetükből, mozdulataikból megsejtett zenével együtt: izgalmasak, megkapóak. Realista művész; a valóságot sok oldalról látja, s majdnem mindig értelmezi is. Sok téma közt válogat, de talán az emberi munkát ábrázolja a legszívesebben: akár ha világhírű karmester végzi, akár ha vasöntő. Alkotóművész és munkás egyformán kedvesek fényképezőgépének. Mert az alkotásban felfedezi a mindennapi munkát, a mindennapi munkában pedig az alkotást. Hámos György ŐRTORONY