XIII. Budapesti Nemzetközi Ex Libris Kongresszus (Budapest, 1970)
ELŐSZÓ Mappánk, amely a XIII. Budapesti Nemzetközi Ex Libris Kongresszusra készült, harminchét művész egy-egy alkotását, ex librisét és kisebb méretű szabad grafikáját nyújtja át az érdeklődőknek. A bemutatott alkotások mind magasnyomású technikával készült fa- és linómetszetek. A réztechnikákkal dolgozó művészeink távolmaradásának okát a technikai egyöntetűség igénye magyarázza. A felsorakozó művészek névsora megközelítően sem teljes; pár ismertebb művészünk kimaradását, új nevek felvételét azzal indokoljuk, hogy a mai magyar kisgrafikáról adott kép változatosabb legyen. Bár a mappa anyaga a mai magyar grafikusművészetnek csak kis területéről nyújt — nem is teljes — képet, mint cseppben a tenger, ebben a gyűjteményben is tükröződnek a magyar grafika mai állásának és fejlődési tendenciáinak erővonalai. Hazánkban sem a közízlés, sem a hivatalos művészetpolitika nem állít sorompót semmiféle művészeti stílus, irányzat vagy törekvés elé, mégsem véletlen, hogy a bemutatott alkotások zöme a realizmus jegyében fogant. A realizmus végtelen változatosságát visszafelé az új szecesszió, előre tekintve pedig az absztrakcióval kacérkodó szürrealizmus tarkítja. Az a tény, hogy a divatos modernizmus, az informel művészet sokat akaró, de keveset mondó törekvései kisgrafikánktól majdnem teljesen idegenek, nem a véletlen műve, hanem szinte törvényszerű. A modern művészetnek a tömegektől egyre jobban elszakadó, túlhajtott és káoszt teremtő irányzatai mögött nem nehéz felfedezni az eszmei zűrzavart, amely népünktől idegen. Az az eszmei egység, amely a humanizmusra épül, s amely népünket és művészetünket áthatja, nem jelent eszmei beszűkülést, legfeljebb arra mutat, hogy a magyar művészek egyek népükkel, igénylik a közönséget és tisztában vannak nemcsak az ex libris és a kisgrafikia áthághatatlan, sajátos törvényeivel, de azzal is, hogy a realizmus és a modernség nem egymást kizáró fogalmaik. E kiadvány munkái az utolsó két-három évben készültek, és a magyar ex libris művészet és a kisgrafika legújabb fejlődéséről adnak számot. E fejlődés nem robbanásszerű ugyan, de úgy témáiban, mint képalkotói felfogásában, úgy a változatos kompozíciós megoldásokban, mint metszőtechnikai újdonságaiban határozott előrelépést jelent. A lapok legjellemzőbbje az emberközpontúság, a táj és az ember, a technika és a mindennapi élet, a múltbatekintés és a jövőbelátás kiapasolataira utaló művészeti felfogás. Egy nép eszmei egysége nem jelenti sem az emberek, sem a művészet uniformizálását; aztt bemutatott grafikai alkotások jó példák erre. Változás a vélt változhatatlanban, a maradandóság igénye a pillanatonként megújuló életben, az önkifejezésnek a közösségtől való elszakadás nélküli megvalósítása, az emberekkel való együttérzés s a velük való közvetlen kapcsolat igénye .