II. Debreceni Országos Nyári Tárlat (Déri Múzeum, Debrecen, 1970)
II. DEBRECENI ORSZÁGOS NYÁRI TÁRLAT 1970. Három év elteltével ismét seregszemlére hívta Debrecen városa az ország képzőművészeit, hogy a hagyományokban és művészeti kincsekben gazdag Déri Múzeum falai között újra helyet foglaljanak hazánk élő képzőművészei, örömmel fogadja őket ez a város, mely 25 évvel ezelőtt először adott helyet a felszabadult ország első felelős kormányának, elindítva ezzel az ország új életét, új társadalmunk kezdetét. A város azóta is felelősnek érzi magát a lezajlott társadalmi átalakulásfolyamatában és tevékenyen kiveszi részét annak minden mozzanatából. Medgyessy Ferenc szülővárosa méltó módon fogadja a szakma képviselőit. A kiállítás keresztmetszetét adja társadalmunk jelenlegi képzőművészeti helyzetének. Nem maradéktalanul és teljességgel, de megközelítő hűséggel. A tárlaton szinte valamennyi jelentősebb képzőművészeti irányzatunkat megtaláljuk. Debrecen Kelet-Magyarország szíve, kulturális és művészeti életének középpontja. Képzőművészei az „alföldi festők” közé tartozónak vallják magukat. Ezen a kategórián azonban már jóval túlléptek, erőteljesen bekapcsolódtak az országos vérkeringésbe. Nem is lenne helyes, ha elszigetelődnének, hiszen ma már a művészet sem ismer határokat. Egyre inkább elveszíti tájjelegét és legfeljebb hangulatilag mutat fel sajátos stílusjegyeket. Ezen belül a debreceni művészek hűen követik elődeik hagyományait. Kossuth-díjas festőművészük, Holló László ma is nagy tiszteletben áll előttük, aki „István király temetése” c. képében a régi magyar történelmi festészet virágkorát idézi fel. Mögötte sorakozik az ifjabb nemzedék: Félegyházi László, Bíró Lajos, Menyhárt József vezetésével, a nyíregyházi festők. A legfiatalabb részéről már modernebb hangvételű, új szemléletű művekkel is találkozunk. A tárlat résztvevői szinte az ország valamennyi tájegységét képviselik. Neves festőink közül Barcsay Jenő, Domanovszky Endre, Bartha László, Bálint Endre, Berényi Ferenc, Deim Pál, Kmetty János, Kokas Ignác, Orosz János, Somos Miklós, Szurcsik János, Szántó Piroska, Tamás Ervin és mások tisztelték meg a kiállítást részvételükkel, rangot adva ezzel az esemény jelentőségének. Nem is képzelhető ez el másképpen. Tudjuk, hogy ebben az évben hazánk több, nagy városában hasonló országos méretű kiállításokra kerül sor. Művészeink talán túlzottan is igénybe vannak véve ezekkel. Éppen ezért külön köszönet illeti meg őket részvételükért. Szobrászatunkat Vilt Tibor, Schaár Erzsébet, Szabó Iván, Laborcz Ferenc, Meszes Tóth Gyula, Varga Imre, stb. nevei fémjelzik. Sajnálatos módon Debrecenben Medgyessy Ferenc óta megszakadt a szobrászat folytatása, gondoskodniok kell utánpótlásról. Fontos kultúrpolitikai feladat, hogy a fővárostól meglehetősen távol élő lakosság saját városában ismerkedjék meg az ország képzőművészeinek legjobbjaival. Az utóbbi évtizedekben nagyot változott, fejlődött a művészet hazánkban is, de nemzetközi viszonylatban különösen. Ez a tárlat kapcsolatban áll a hazai és külföldi képzőművészeti áramlatokkal, és ha leszűkítve is, de közelebb hozza őket. A belső, tartalmi egységeken kívül a formai, stílusbeli megoldások gazdag változatosságát találjuk a kiállításon. A realizmustól a nonfiguratív törekvésekig, számos kifejezési módszerrel találkozik itt a néző. Ki-ki megtalálhatja köztük a neki tetszőt, a szívéhez közel állót. Eldöntheti, melyikkel vállal közösséget, melyekkel nem. A művészet esztétikai tudatformáló szerepe korunkban egyre erősebbé válik. Nem kívánhatja egyetlen művész sem, hogy egyedül őt fogadják el, de arra mindegyik igényt tarthat, hogy megismerjék. Ennek az országos tárlatnak is ez az elsődleges célja: megismerni és megismertetni a művészeket és alkotásaikat. Művészeink közlési vágyának találkoznia kell közönségünk befogadási vágyával. Nézők és alkotók között élő és eleven kapcsolatnak kell kialakulnia. Ez a társadalmi fejlődés, társadalmi mozgás fontos feltétele. Művész és közönség egymásra kölcsönösen hatnak, egymás ízléséhez igazodnak. Sajnos, az utóbbi időben egyre inkább érezhető, elmélyülő szakadék támadt a művészek és közönség között. Ennek a szakadéknak áthidalása igen fontos és sürgető feladat. Az egymás felé közelítés legkönynyebben a kiállításokon történik. Itt találkozhatnak egymással legintenzívebben alkotóaink és közönségünk. Ennek a találkozásnak eredményességében bizakodva nyílik meg a debreceni nyári tárlat is, Debrecen legnagyobb művészének, Medgyessy Ferencnek sorait idézve: ........csak a saját művészetünkkel mutathatjuk meg a világ legbiztosabban, hogy vagyunk és élni akarunk." DR. URY ENDRÉNÉ