Diskay Lenke és Varga Hajdú István kiállítása (Pécs, 1970)
Diskay Lenke 1948. nyarán a szigligeti Alkotóház még a főiskolás képzőművészeké volt. Varga Hajdú Istvánhoz menvén látogatóba, az egyik előző szobában véletlenül találkoztam DISKAY Lenkével, s falraszögezett legfrissebb képeivel. A kiskundorozsmai festőnő művei szinte semmiben se hasonlítottak a somogyi kollégáéra. Ha most egy teremben szemlélve alkotásaikat, mégis rokonságot éreznek köztük, a fölfedezés a két évtizedes házastársi, művészi szövetség termékenyítő kölcsönhatásának köszönhető. Emberi, művészi eszményeken túl csak egy közös ihletőjük volt : a népművészet, — de ezt Oiskay Lenke sokkal mélyebben élte át, mint azok akik motivikus kuriózum kedvéért könyvből tanulják a folklórt. Még gyűjtőszenvedélyük sem hasonlított az ormánsági falvak padlásait szószékért, rokkáért megmászók jellegzetes városi divathóbortjához. A néppel, a nép képzelőerejével, maga készítette használati tárgyaival való meghitt együttélés során juthatott el Diskay Lenke odáig, hogy az eredeti ornamensek, régi faragványok, vagy egy-egy mázasedény hangulatának megragadásában a formateremtés hamisítatlan szellemét, naiv báját, ötletes megoldásait érvényesíteni tudja. Az ősi, asszonyi lelemény, mely igyekezett mindenkori környezetét szebbé tenni, természetszerűen vitte őt az alkalmazott művészetekig : a textil szőnyegtervektől a linómetszetig és a fametszetig. A Bőség, a Sárkányölő, a Pár vagy a Kakas és tyúk megkapóan bizonyítják a már-már iparművészi képalkotás önálló jelentőségét, lényegreható, szimbólumteremtő erejét. Az elsődleges művészi érzék nagyszerű példái éppen a legszigorúbban kötött, a mesterség aprólékos gondját leginkább igénylő kisgrafikai munkák. Kétségtelen, hogy a legszebb, legeredetibb Ex libriseket ma Diskay Lenke készíti Magyarországon. Nemcsak bravúros technikai tudása képesíti erre, de látásmódjának részletben lényegét fölmutató bátorsága, a rendező, teljességre törekvő ökonómiai, s a kifogyhatatlan kedély, mellyel a választott motívumot a szellemes megoldások új meg új ötleteivel írja körül. Ha igaz a régi mondás, miszerint ,,a jók kis helyen is elférnek”, Diskay Lenke kisgrafikai művészetére hatványozottan és elgondolkoztatóan igaz. DISKAY LENKE 1924-ben született Kiskundorozsmán. A Képzőművészeti Főiskolát 1942-49 között a háború miatt megszakításokkal végezte. Grafikái 1957-óta rendszeresen szerepelnek , az országos tárlatokon. Ex librisei az egész világon ismertek. Bemutatta őket Budapesten, Párizsban, Hamburgban, Krakkó® ban, Poznanban, Comóban és Malborkban. Utóbbi két városban díjazták is munkáit. 1959-ben a budapesti Május 1 mozi előírt csarnokában, 1967-ben a Fényes Adolf teremben, 1968-ban a Kaposváron a Rippl-Rónai múzeumban (Varga Hajdú Istvánnal közösen rendezett kiállítást grafikáiból és textilképeiből. Fodor András Varga Hajdú István Ha megkérdeznék, mi az amiben VARGA HAJDÚ István művészetét minden pályatársáéhoz képest különbözőnek látom, két dolgot említenék : a színek líraivá hangolt, már-már pendülő teltségét, s a vonalak minden amorfon győzelmeskedő, beszédes ritmusát. Az élményt, melyet több mint húsz éve látott dunántúli akvarelljei hagytak bennem , a vakító fehér présházak fölött merengő ég zománc-ragyogását, azóta gazdag változatban újra és újra föllelem kompozícióiban. Zöldek, barnák egymásba játszatása, de néhány sáfrányszínű folt is elég ahhoz, hogy egy-egy táj atmoszféráját megidézze. S az egykori mester — Barcsay — törvénykező kontúrjai, hatalmas tereket átfogó tektonikája a tanítvány kezén benépesült az organikus világ váratlan, burjánzó alakzataival, sásélű, rügyekként duzzadó, vagy páfrányokként leveledző formákkal. De ezekben a szinte automatikusan szövődő látomásokban nem a véletlen uralkodik, nem az érdekeskedő anarchia. Varga Hajdúnak sikerült a természetet olyan újmódian és egyénien absztrahálnia, hogy a tér elemeinek konstruktív rendjét nem adta föl, elvonatkoztatásaiban is megőrizte az élővilág fogható melegségét, a lélegző organizmus félelmességében is emberi mozdulatait. Mikép érte el a ritka teljesítményt? A lehetséges magyarázatok helyett hadd feleljek csupán Fülep Lajos egy mondatával : „Ilyen rafináltan kifinomult ízlésű festő talán nem is volt még itt nálunk, mint ez a somogyi parasztgyerek.” Érdemes eltöprengeni e mondaton, nem csak azért a kompetens ítész szava bizonyítóerejű. Ilyen fokú művészi választékosság nyilvánvalóan összefügg az emberi viselkedés morális önismeretével, szolidságával. Ha Varga Hajdú nevét nem látjuk érdeméhez méltóan szerepelni a divatos fölmérések ranglistáin, vásári fórumokon, abban — sajnos — saját, eléggé nem értékelhető jóízlésének is része van. Fodor András VARGA HAJDÚ ISTVÁN Barcson, 1924-ben született. A Képzőművészeti Főiskolát 1945-49 között végezte. Képei szerepelnek országos tárlatokon. 1959-ben a budapesti Május 1 mozi előcsarnokában, 1964-ben a Bercsényi Kollégiumban, 1966-ban a Fényes Adolf teremben, 1968-ban Kaposváron a Rippl-Rónai múzeumban (Diskay Lenkével közösen) mutatta be munkáit. »