Kelle Sándor festőművész kiállítása (Pécs, Mohács, Kaposvár, Debrecen, 1970)
Életünk ritmusa a természet, az ember és a társadalom mozgásrendjébe ágyazódik: tavasz-nyár-ősz-tél, társkeresés és a munka törvényében létezünk. Benne érzem magam ebben a világban. Az együttélésből gondolatok-érzelmek születnek. Keresem az állandót és a változót , a festőileg kifejezhetőt. Bár az Alföldről jöttem, mégis a Dunántúl tart fogva : dombjaiba vésett barázdáiból tüzes bor terem, a fák ízes gyümölccsel kínálnak, házaiban életrevaló ember és elhatározás születik. Vize pihentet és játékossá tesz... Mozgás és nyugalom, intim és monumentális váltja itt egymást, összeszövődik ember és táj. Már maga a dunántúli valóság gazdag alakításra késztet. Ösztönzést nyújt ahhoz, hogy kifejezni kívánjam a természet és az ember ősi együttélését, együttgazdagodását és az ebből származó gondolatokat. De mindenkor a festő nyelvén : színnel, formával, ritmussal. Pécs, 1970. Badacsony KELLE SÁNDOR