Kelle Sándor festőművész kiállítása (Pécs, Mohács, Kaposvár, Debrecen, 1970)

Életünk ritmusa a természet, az ember és a társadalom mozgásrendjébe ágyazódik: tavasz-nyár-ősz-tél, társ­keresés és a munka törvényében létezünk. Benne érzem magam ebben a világban. Az együttélésből gondolatok-érzelmek születnek. Keresem az állandót és a változót , a festői­leg kifejezhetőt. Bár az Alföldről jöttem, mégis a Dunántúl tart fogva : dombjaiba vésett barázdáiból tüzes bor terem, a fák ízes gyümölccsel kínálnak, házaiban életrevaló ember és elhatározás születik. Vize pihentet és játékossá tesz... Mozgás és nyugalom, intim és monumentális váltja itt egymást, összeszövődik em­ber és táj. Már maga a dunántúli valóság gazdag alakításra késztet. Ösztön­zést nyújt ahhoz, hogy kife­jezni kívánjam a természet és az ember ősi együttélését, együttgazdagodását és az ebből származó gondolatokat. De mindenkor a festő nyel­vén : színnel, formával, rit­mussal. Pécs, 1970. Badacsony KELLE SÁNDOR

Next