Tamássi Zoltán Plakát (1970)
A plakát minden művészetek közül leginkább eljegyezte magát a múlandósággal. Élete alig tiszavirágnyi. És ezalatt is mi minden történik vele. Védtelen és kiszolgáltatott és ugyan ki akadályozhatná meg a tréfáskedvű fiatalokat, hogy például a film hősnőjének orra alá oda ne kanyarítsanak egy számadójuhásznak is becsületére váló kackiás bajuszt? Mert teremőr az utcán nincs igaz, hogy belépődíj se. Egyébként se valami rózsás a helyzet, a házak ugyanis lábra állnak. Árkádosítunk. A közlekedés rendjének tudós őrei meg lassanként teljesen kiirtják az utca egy megszokott derűs színfoltját, a hirdetési oszlopot. Hol „állítson" ki tehát a plakátművész? Hát például galériákban, kiállítási termekben. A kiállítás a szabad lélegzetvétel, a kötöttségektől való szabadulás lehetőségeit is kínálja a művésznek, hiszen a sok kívánság, igény kielégítése közben de sokszor elúszik az eredeti koncepció — ami marad, azt meg sokszor a művész már nem is tudja vállalni. Persze ez korántsem általános — inkább a múltra érvényes — de nem ritkán előfordul. Megtörténik, hogy a grafikus annyi szempontot kap, hogy úgy érzi, malomkövet raknak a nyakába s aztán azt kívánják tőle, hogy piruettezzen. Tamássi Zoltán több mint harminc éve jegyezte el magát evvel a nagy, izgalmas és nagyon mai művészettel. Most bemutatott plakátjai többszörösen is meglepetést fognak okozni az alkalmazott grafika iránt érdeklődő látogatóknak. Mindenekelőtt avval, hogy Tamássi meghökkentően szolid, tartózkodó — már ami a világszerte uralkodó megjelenítési divatokat illeti. Konzervatív tehát? Szó sincs róla! Mi sem lett volna egyszerűbb, mint egy tucat a Lichtenstein meg Warhol hangján megfogalmazott grafikával kirukkolni. Honnan hát akkor a varázs? Mert kétségtelenül van! Úgy vélem, közel járunk az igazsághoz; ennek a varázsnak a titka az intellektus sziporkázó, szellemes, színes lobogása, az a szinte egyedülálló készsége, hogy olyan képi szimbólumokat, sűrítéseket talál, amelyek az antik görög szellem mitikus , fényteremtő fantáziájának erejére emlékeztetnek. íme egy példa. A gyerekek kedves játékszere, a roller halálos szerencsétlenségeket is okozhat, ha az úttesten robognak vele. Tamássi elkerül minden felesleges, narratív grafikai locsogást és egyetlen szuggesztív képötletbe sűríti mondanivalóját; megjelenít egy „alakzatot", egy szürreális jármű-kentaurt, amely alul roller, felül mentőautó. Bravúros képei, ötleteinek, szimbólumainak kiapadhatatlan bősége, grafikai gondolkodásmódjának megkapó sokszínűsége, eredetisége méltán avatja őt a magyar alkalmazott grafika klasszikusai közé. SZAMOSI FERENC