Kun István festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1971)
KUN ISTVÁN FESTŐMŰVÉSZ Rudnay Gyula egykori növendékei lassanként nagyatyányi korba kerülnek, s bár a művészettörténeti szélrózsa minden irányába elvetődtek, mesterükhöz fűződő kapcsolatuk nyilvánvaló maradt. Pedig közülük egyesek sokszor olyasmit is csinálnak, ami igazán nem mondható ,,rudnayas“-nak, magatartásukban, hivatásuk értelmezésében mégis szembetűnő nagy példaképük hatása, a magyar piktúra hivatott kodifikátorának szuggesztiója. Mindenek előtt a művész feladatainak a komolyan vevése, a festészet mélyen emberi szolgálata jellemzi a Rudnaytanítványokat, ugyanakkor a legelevenebb festői hagyományok tisztelete, az érzékletes, érzelemgazdag kifejezés képessége. Kun István azok közé tartozik, akik nem távolodtak el messzire a mester felfogásától, ízlésétől, de akik mégse tekinthetők pusztán Rudnay Gyula művészete folytatóinak. Egyébként se szorul egy nagyrahivatott festőiskola befolyása mentegetőzésre, mert hiszen éppen vonzóereje tanúsítja illetékességét az újabb nemzedékek nevelésére. Kun István képeiben is van valamiféle tartózkodó mértéktartás, ami ugyanakkor egyáltalán nem jelent személytelenséget, csupán a megjelenített hangulatok, érzések szemérmetességét. Festőnk nem titkolja, hogy a borús alkony, a felfénylő virradat mély benyomást kelt benne, láttára különös gondolatok töltik el, emlékek és vágyak keverednek az optikai észleletekkel. Önéletírásában felidézi egy nyári zivatar félelmetes látványát, s úy tűnik, hogy a gyerekkori élmény még a pályája delelőjén járó művészben is szorongást vált ki. Ám a legelementárisabb riadalomból, legösztönösebb sokkból is tanulságos vallomás lesz, mely a festészet belső törvényei szerint rendezi el a legdrámaibb helyzeteket is. Nem szabad azt hinni, hogy Kun István minden áron meg akarná rendszabályozni romantikus hajlamait, a természet szépsége nyomán a meghatódó lélek fellángolásait. Kun István ugyanis nem sorolható az okoskodók, a mérlegelők közé, még akkor se, ha van is arányérzéke, ismeri a szakmai fegyelem szabályait. Mindössze arról van szó, hogy vállalja az alkotómunkával járó formálás, lényegkeresés tennivalóit, a tapasztalatok, emóciók művé alakításának feltételeit.