Percz Jenő József (Sátoraljaújhely, 1971)

PERCZ JENŐ JÓZSEF számára a mozaik a festészet egyik megnyilvánulása. E nemes anyag a „színes kövek művészete” — aho­gyan ő nevezi a mozaikot — s az antik előképek tisztelete eredményezi azt a végtelen művészi alázatot, amellyel a művész megmunkálja az anyagot és kialakítja sajátos formavilágát. Ez az alázat azonban nem jelent számára merev korlátokat, vagy sémákat. A műfaj adta lehetőségeket kihasználja és kitágítja, de nem megy túl azokon a határokon, amelyeken belül világosan beszélhet a mozaik nyelvén. Most kiállított anyagának zöme úgynevezett „portabile” azaz hordozható, falra akasztható mozaik. Csend­életek, tájak, portrék és figurális kompozíciók jelennek meg ezeken a sokszor tenyérnyi, de megmunkálá­sukban és hatásukban gazdag felületeken. Az a törekvése, hogy e nemes anyagból készült műveket ne csak a középületek falain láthassa a mai ember, hanem lakásában is megfogható, eleven közelségbe kerüljön a mozaikkal, alkotójuknak arról a mélységes humanizmusáról és demokratizmusáról tanúskodik, amely minden igazán korszerű művésznek sajátja. Perez mozaikművészete mindig izgalmas, mindig sokrétű, akár a különböző színű szemcsék variálásával, akár az egyszínű mozaiklapok dőlésszögeinek változtatásával dolgozik. Annak ellenére — vagy talán ép­pen azért? —, hogy olyan sokat foglalkozott a görög, római és bizánci mozaik tanulmányozásával, a tech­nika birtokbavétele után nem rekedt meg egy forma nyelvnél. Felismerte, hogy a mozaik sok lehetőséget rejt magában a konstruktív szigortól a puha, festői megformálásig. „Csatajelenet” című betonmozaikján (1950) az arany lapok patinás, zöldes, vörösbehajló árnyalataira és néhány finom, fekete kontúrra építi a szilárdan megszerkesztett kompozíciót. A festőibb megoldást a 60-as években készült Berda portré példázza igen jellegzetesen. „Műteremsarok I.” című interienrjén a szerkezet hangsúlyozása együtt jelentkezik a színgazdagsággal és a festőiséggel. A finoman irizáló háttér szinte együtt lélegzik az előtérbe állított tár­gyakkal: a parányi kövecskék nemcsak az anyag szépségét sugározzák, hanem atmoszférát is teremtenek. Ahogyan a valóságban sincs egyhangú, unalmas felület, úgy Perez mozaikjain sem találunk ilyet. Mindig megtalálja a módját, még a legegyszerűbb motívumnál és témánál is, hogy feltárja és közel hozza a néző­höz a bennük rejlő szépséget. S azt hiszem, ez nem is kevés, mert talán még egy korszaknak sem volt annyira szüksége a művészet szépségének emberformáló, léleknemesítő erejére, mint éppen száza­dunknak. KISS SÁNDOR

Next