Banga Ferenc grafikusművész kiállítása (Stúdió Galéria, Budapest, 1972)

Theisler György „Számtalanszor találkoztam az emberben rejtőző állattal, és ez az élmény vezetett a groteszk torzalakok világának megalkotásához.” Ez a felismerés kissé túlzó, mégis jól megvilágítja a művész fogékonyságát az emberi ösztön­világ mélyrétegei iránt. A kíméletlen önzés, az agresszivitás, a rombolási kedv, a vak félelem ábrázolása mellett különösen foglalkoztatja a babonák, hiedelmek világa. A népi kultúra beható ismerete és az emberi pszichikum kutatása szervesen kapcsolódik Banga élmény­világába és tematikájába. A monumentálisan térkitöltő tollrajzok témaválasztása egyelvű. Mindegyik lap ugyanazt az életérzést: az ember „természetes” kendőzetlen, „igazi” ösztönös lényének megérzékítését kísérli meg kifejezni. A címadás csak asszociatív támpont a szemlélő számára. Többnyire népmeséi ihletésűek a címek, néha legendás hősök életére utalnak. „A szomszéd falova”, „A táltos”, „Nagyanyám meséi” példái a népies címadásnak, míg a „Tehetetlenség”, „Haza­felé”, „Indulás” jellegű címek élethelyzetek, vagy hangulati értékek sűrítései. A „Dózsa” című lap csak áttételesen utal a hős embertelen szenvedésére. Az „Agresszorok” című rajznál a lélektani szituáció éppoly fontos, mint a szószerinti jelentés, az antimilitarista állás­­foglalás. A megközelítés tekervényes útja, a körülmények feltárása sok mozzanatát megma­gyarázza a műalkotásnak, ám a megismerés döntő aktusa a közvetlen kapcsolatteremtés a művel, a néző és az alkotás élő kontaktusa. Banga Ferenc grafikai lapjaihoz képest erőtlen és vérszegény minden kommentár vagy leírási kísérlet. A művek maguk beszélnek önmaguk­ról és alkotójukról. A kusza vonalhálók és párhuzamos szálkák rostjaiból egy beállt formák és tónusértékek szinte a zenei szerkezet sokrétűségére emlékeztető vibrálásukkal és ritmi­kájukkal ragadják meg a nézőt, aki a vonalak szaggatott folyamatosságát követve valósággal leolvasni kényszerül a képbe rejtett megannyi formai játékot és szimbolikus ötletet. Forma és jelentésrétegek interferáló szövevénye a lapok felülete, melyek átélése összekapcsolódik a struktúra felfejtésével és a szimbolika megértésével. A műélvezet jelen formája tehát egész embert kíván, egyaránt igénybe veszi intelektusunkat és érzelmi reakciónkat. ÉLETRAJZI ADATOK: BANGA FERENC Budapest, IV. Dugonics utca 12. 1947-ben születtem Újpesten. 1969 óta állítok ki országos kiállításokon. 1969-ben Lengyelországban, 1972-ben Hamburgban vettem részt csoportos kiállí­táson. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója pályázatain több díjat és ösztöndíjat nyertem. 1971-ben a Mű­vészeti Alap díját kaptam meg. Egyéni kiállításom Budapesten I 970-I 97 I-ben volt.

Next