Bognár Árpád grafikusművész kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1972)
Ha egy szóval akarjuk jellemezni Bognár Árpád művészetét, úgy mind formai, mind tartalmi tekintetben a burjánzás látszik a legmegfelelőbb kifejezésnek. Legyen kiindulópontja Dante „Isteni színjátéka", népmeséi motívum vagy lidérces szorongás alapjain a fantázia teremtette figurák, motívumok gomolyognak és a vonalak bonyolult szövevénye burjánzik. Hol csomópontok köré sűrűsödnek a vonalak és e sűrű csomók ritmusából épül a kép, hol a világos és sötét kontrasztja határozza meg a kompozíció rendjét, de mindig a lüktető burjánzás dominál. A vonalszövevény, amelyet néhány lapon még a kígyózó kalligráfia is bonyolít, folyondárként lepi el a felületet. A kompozíció már-már áttekinthetetlen, de a legjobb műveken őrződik a gondolati váz, az organizmus rejtett szerkezete. E Burjánzó organizmusnak éltető eleme a rajz. Ha fest is néha olajképet és kedvelt technikája az olajpasztell, Bognár Árpád mégis elsősorban grafikus. Vonalai sodródó lendületűek, néha idegesen rezegtettek, máskor játékosan kapkodok, művészetének főereje az érzékeny vonalritmusban rejlik. Bognár Árpád a spontán, rögtönző típusú művészek közé tartozik, engedi érvényesülni a képi asszociációit és formaötleteit. Művészetét vékony szálak kötik a szürrealizmus chagalli ágához, míg az itthoniak közül pedig leginkább Kondor Béla stílusához kapcsolódik, jóllehet műveinek tartalmi, eszmei oldala eltér az övékétől. E két név azonban csak az igazodást jelöli, az utóbbi években készült legjobb művei tanúsága szerint megtalálta egyéni útját. NÉMETH LAJOS