Mizser Pál festőművész kiállítása (Miskolci Galéria, 1972)

Mizser Pál 1941-ben született. A Kép­zőművészeti Főiskolát 1965-ben vé­gezte, mestere Fényi Géza volt. 1965- ben elnyeri a Derkovits ösztöndíjat, 1961 óta állít ki. Részt vesz valameny­­nyi hazai kiállításon. Egyéni bemuta­tói voltak: 1966 Szentendre, 1967 Vác, 1968 Budapest, 1971 Vác, 1972 Mis­kolc. Külföldi kiállítások: Thübingen (NSZK), Moszkva, Bécs (Europahaus). Tehetség, képzettség és szenvedély — ez talán az a három meghatározó, amelynek meglévő egysége egy művész karakterét kialakítja. Tehetség a szó legszorosabb értelmében, valamit és valahogyan jobban és másként látni; képzettség, valamit és valahogyan jobban csi­nálni; szenvedély, valamit és valahogyan nagyon szeretni. Mizser Pál festőművész — úgy érzem — birtokában van e három egyéniséget és művészt jellemző vonásnak. Tehetségére már az indulásnál felfigyelhettünk. Érdekesek és egyéni hangúak voltak azok a művei, amelyek a Stúdió kiállításokon, majd a Mednyánszky Terem­ben rendezett önálló tárlatán szerepeltek. Analizáló, de a szétbontott egységekből saját lá­tása diktálta új harmóniát teremtőként mutatták be a művészt. Néha még töredezettek vol­tak a formák, váltakoztak az indulati erejű színek a líraibb pasztell színekkel, de a mű egy­séges maradt. A belső izgalom, a keresés láza keveredett a sokfelé tekintéssel, az egyéni formákkal tanult tapasztalatok, átvett megoldások társultak. Mindezek azonban a mester­ség teljes ismeretében, a biztos anyag- és formakezelés birtokában, és ez a képzettséget igazolja. A szenvedély? Az jelen volt minden alkotáson, a munka és az élet szeretete hite­lesítette a pályakezdés minden lépését. A mostani tárlat természetszerűleg több és gazdagabb, mint az indulás. Már nem az érde­kesség az egyik jellemvonás, hanem a jelenlévő érték. Az itt szereplő festmények és grafi­kák egyértelműen vallanak: a tehetség, a képzettség és a szenvedély harmonikus egység­ben vannak. Eltűntek az indokolatlan, tekintetet elkalandozásra késztető forma­kapcsolatok, a kifejeznivaló megtalálta megfelelő építkezési rendjét és koloritját; az egyszerűsödés mé­lyebbre látó és etikumában is tartalmasabb gondolkodásra késztette a művészt. Mizser Pál az igazmondás sokszor kényelmetlen feladatában is képes hangulattal szólni, s ez az emocio­nális felhang kissé groteszk, kissé borongós, de mindenképpen emberi. Ezt láthatjuk grafi­káin is. A rangos kortársi grafikában is eredményt jelentő lapjain bontakozik ki igazán a tehetségre és képzettségre alapozott szenvedély; szólni, értékesen vallani a világról, rólunk és dolgainkról. Én szeretem ezeket a műveket, becsülöm a művészt és őszintén remélem, hogy ez a tárlat egy eredményes művészpálya egyik jelentős induló állomása. Bereczky Lóránd

Next