Bakonyi Mihály festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1973)
Nyugodt, de belül vívódó lelki alkat. A világ jelenségei iránt fogékony, ezeken töprengő, meditált egyéniség. Élményeit elraktározza tudatában, melyek emlékképekben sűrűsödve, különböző jelentéstartalmakkal asszociálva jelennek meg festményein. Ez a visszaemlékező, képi élményeken gondolkodó lelki alkat egyéniségének és művészetének legfőbb meghatározója. Ideálja egy letisztult, szublimált képi rend kialakítása, ahol egyéniségének drámai, borongás jellege jól érvényesül. Fokozatosan tör egy eszményi, szinte mesebeli képi rend felé, ahol a formák ritmusa, a színek egymáshoz való viszonya nyugodt harmóniában ötvöződik. Képeit egységes, visszafogott hangvétel jellemzi. A képarchitektúrával szemben nagyon igényes, képei zártak, stabilan vannak komponálva. A látványnál észlelt színeket egyéni színvilággá transzponálja. Érzékenyen reagál a legkisebb színárnyalatokra is. (Vetésárok a hegyoldalon, Nagymarosi hegyek). Színei sohasem harsányak, hanem ellenkezőleg: visszafogottak. Mindig a mondanivalónak alárendeltek. Talán egy kissé túl borongósak. Nagy kedvvel aknázza ki a fakturális lehetőségeket. Pályafutása alatt szenvedélyesen kutatta e felület problémáit. Több képén új fakturális feladatokat is megold. A rücskös, különböző alakzatokkal mintázott, vonalkás és enyhén borzolt felületek tág variációi jelennek meg képein (Építkezés, Csendélet kályhával és asztalokkal). A továbbfejlődés lehetőségeit Bakonyi Mihály grafikái mutatják. Szürrealisztikus jellegű linóleummetszetei izgalmasabb belső világot fejeznek ki. Itt a művész érzelmileg és gondolatilag mélyebbre hatol. A ,,Munka” c. sorozatban személyes élményeiből indul ki, amikor a bányák világa felé fordul. Drámai hatású grafikáira jellemző a középen megkomponált tömör sötét folt, amelynek feszültségét a körülötte lévő részletezőbb, játékosabb, világos képfelület oldja fel. Gazdagon és változatosan alkalmazza a linó-technika metszés lehetőségeit, végtelen felület-játékait, anélkül, hogy öncélú lenne. (Bányavidék. Régi iparvidék). Legújabb grafikai sorozatánál a falusi élmények ötvöződnek mélyebb, szürreálisabb képi motívumokká, az előzőeknél még tömörebb megfogalmazásban, még szigorúbb szerkesztésben és legalább akkora szubjektív erővel (öreg tanya, Tanya a fák között. Gyökerek hatalma). Úgy érezzük, hogy Bakonyi következetes művészi alkotómunkája ezen az úton haladva éri el beteljesedését. ÁBRAHÁM RAFAEL