Erdélyi Eta festőművész kiállítása
Erdélyi Eta alig több mint egy évtizede, hogy freskó diplomamunkájával búcsút mondott az Iparművészeti Főiskolának. Ma azonban mint gobelinest tartjuk számon. 1962-ben, a főiskola elvégzése után Nancyban tanult, ismerkedve a gobelinművészettel és mesterségbeli fogásaival. Hogy mennyire volt ez akkor jövőt keresés nem tudjuk , eredményei azonban ma már mérhetőek. Freskót kettőt festett, gobelinjeiből viszont eddig hat díszíti különböző közintézményeink falait, melyekhez pályázatokon nyerte el a kivitelezés jogát. A sort a telki-i vadászházban 1963-ban elhelyezett munkája nyitja meg, majd ezt követték sorjában a Nemzeti Galéria számára tervezett (1965; elkészült 1971), a herceghalmi Állattenyésztési Kutatóintézet (1966), az egri SZOT székház (1970), az Egészségügyi Világszervezet (1972), Koppenhága és a Vízügyi Főigazgatóság (1972) gobelinjei. Lehet, hogy indulásakor a materiális alapot Nancy szolgáltatta, de kétségtelen, hogy a szellemi inspiráló Angers volt. De ebben a megállapításban is inkább a voltnak van hangsúlya. Mert számára minden új benyomás csak formálható anyagot jelent és nem követendő előképet. Művészi mondanivalóit ritkán szűkíti le táblaképpé. A fal nagy felületeiben gondolkodik még akkor is, ha csak egy rózsát vagy gyermekfejet fest, melyek egy nagy felület szerves részeivé is válhatnak. Eddig megtett útját nem kapcsolnám izmusokhoz. Különösen nem a jelenét. Embert, természetet szeret ábrázolni dekoratív aláfestéssel. Nagy erénye, hogy nem teóriákat, képleteket fest, hianem gondolatokat és érzelmeket. DOMANOVSZKY GYÖRGY