Erdélyi János könyvművészeti kiállítása (József Attila Könyvtár kiállítóterme, Miskolc, 1973)

A jó könyv -­használati eszköz. Kezünkbe simuló, szemünk elé terülő világ. Olvasmány. Elmélyült, szép óráink társa. Lételeme a közvetlen kapcsolat, hiszen nem nézőknek, hanem olvasóknak szánták. Miért rendezünk hát könyvkiállításokat? Miért szakítjuk ki a könyveket természetes közegükből, s helyezzük — érinthetetlenül, statikusan - tárlókba? Miért mutatkozik be itt, most a könyvek otthonában kiállító művészként egy tipográfus: Erdélyi János? Akinek egyébként néhány méterrel odébb bárki meglelheti, bárki kézbe veheti a műveit, ki-ki a maga ízlése szerint választva, nap mint nap olvashatja könyveit. Egyszerű a felelet, hogy valóban megismerjük őt. És hogy meglássuk, milyen szerepe van a szép könyv, a szemünknek kedves olvasmány — a jó nyomdászmű — születésében a tipográfusoknak. Akik úgy állnak ott minden nyomdai mű — könyv, sőt: újság, folyóirat, plakát, katalógus, prospektus — formálóinak élén, ahogy a karmester vezeti a zenekart. Ügyelnek (mert minden mozzanat, minden pillanat fontos a folyamatban), a szedésre, a tördelésre, a nyomásra, a kötésre. Jószerével azt kell mondanunk: „betanítják" a művet munkatársaiknak. Hogy zökkenő nélkül menjen a munka, hogy torzulás nélkül öltsön testet minden közölni vágyott gondolat. Hogy a közös munka, a sok egymásba kapcsolódó tett révén létrejöjjön a mű, a szó, a „szöveg", hogy formát kapjon az értelem. Aki jól olvas könyvet, aki okosan becsüli meg olvasmány-,,barátait", jól tudja mindezt. Mégis, elsősorban nekik szól ez a tárlat. Hogy a magyar nyomdászat fél évezredes jubileumán ne „csak" azt lássák meg, mi a jó könyv, az igazi tipográfiai mű, de megismerjék barátaikat, a nyomdászat művészeit, a tipográfusokat. KATALÓGUS B 0 RITÓ 1972 / BUDAPEST / MAGYAR NEMZETI GALÉRIA P. F. Record C. W. Backman SOMI rszm IOCI/I

Next