Fritz Cremer szobrászművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1973)

FRITZ CREMER DIALEKTIKUS-REALISTA MŰVÉSZETE Fritz Cremer monumentális életművét kiemelkedő hely illeti meg a német és a nemzetközi szocialista művészetben. Antifasiszta harcosok emlékét idéző szobrait, portréit nem csupán a Német Demokratikus Köztársaságban ismerik. E művek számos országban nagy tekintélyt szereztek alkotójuknak s annak az országnak, amelyben él és dolgozik. Cremer műveit, e markáns művész-szemé­lyiség sajátosan egyéni teljesítményeit ugyanis joggal tartják egyben az NDK művészetét reprezentáló alkotásoknak is; ezekben a művekben a szocialista-realista alkotótevékenység néhány alapvető elve és formateremtő lehetősége testesül meg mértékadó ér­vénnyel. Cremer rangos művészetének a tántoríthatatlanság a forrása, amely a szobrászt egész életútján jellemzi; e nagyszerű művészetet az alkotónak a forradalmi munkásosztály életével és világnézetével való kapcsolata, a művész alkotói tevékenységének politikai tudatossága, konzekvensen realista valóságlátása, művészi képzelő- és formateremtő ereje, s az ezek alapjául szolgáló művészi­mesterségbeli tudás táplálja. Cremer, miközben kőfaragó mesterséget tanult, művészi tehetségét is képezte az esseni Folkwang Művészeti Főiskolán. Képzőmű­vészeti és világnézeti-politikai fejlődését itt döntően befolyásolta a nála 14 évvel idősebb Will Lammert, aki később, a berlini Mű­vészeti Akadémián az ötvenes években is hatott művészetére. Cremer 1929-ben lépett be a kommunista pártba, s ettől kezdve művészi tevékenységében is mindvégig kommunista. A politikai és a művészi gondolkodás­mód, az érzés és a cselekvés megbont­hatatlan egysége jellemzi. Ez az egység az életműnek következetességet és zártságot ad. Négy évtizedes művészi tevékenysége során alkotott alakjai nehézség nélkül mérhetők egymáshoz: mindegyik félreérthetetlen, töretlenül fejlődő művészi nyelven fog­lal állást egy harcoktól, bukásoktól és győzelmektől, borzalmas szenvedésektől és biztos reményektől teljes kor emberének sorsa mellett. Cremer részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. 1936-ban meglátogatta az emigrációban élő Bertolt Brecht-et, aki arra ösztönözte, hogy Hitler ellen a szobrászművészet eszközeivel is folytassa a harcot Németországban. A háború befejezését köve­tően először Bécsben dolgozott. Itt alkotta első, meggyilkolt antifasiszták emlékét idéző szobrait. Az osztrák társadalmi és ideo­lógiai viszonyokkal azonban hamarosan összeütközésbe került . 1950-től Berlinben, az NDK fővárosában él. Az 50-es éveket eddigi legnagyobb művének, az egykori buchenwaldi fasiszta koncentrációs tábor helyén felállítandó emlékmű­vének megalkotása töltötte ki. Majd elkészülnek az ausztriai Ravensbrück és Mauthausen emlékhelyek számára készített szob­rai, s a spanyolországi nemzetközi brigád elesett német katonáinak emlékműve. Cremer röviddel ezelőtt fejezte be a Karl Marx Stadt-i Stadthalle számára készített, Calileo Galli leit ábrázoló szobrát, amely bizonyára elgondolkodtatja nézőit a jelenkor tudó­sának felelősségéről, az emberi gyöngeség és bátorság dialektikájáról, az ember teremtő erejének és igazságának időleges kudar­cairól s végső győzelméről. Évek óta készülnek egy „50 éve októberben — A Felemelkedő" címet viselő monumentális alkotás tervei. Hasonlóan Michelangelo sixtusi mennyezet-freskójához vagy Rodin „Pokol kapuja" című alkotásához, ez az emlékmű is összefoglaló mű lesz az emberről, mindenekelőtt azonban saját korunkról. E mű egy olyan vívódó művész harcait, egész életének töprengéseit összegezi, aki megtalálta a módját annak, hogyan ötvözze eggyé a nagyszerű realista szobrászat hagyományait Marx, Engels és Lenin gondolkodásmódjával, barátjának, Bertolt Brechtnek esztétikai felfogásával, s világtörténelmi átalakulásokat meg­ért korunk forradalmárának nehéz tapasztalataival. Cremer a monumentális formák mestere, emlékműveiben hatalmas erkölcsi erővel fejezi ki elvtársai iránt érzett szeretetét és szo­lidaritását, a humanitás ellenségei iránti gyűlöletet; az agresszív szatíra eszközével leplezi le az imperialistákat, akik 1956-ban, a telefonvonalak lehallgatása céljából Glienicknél, az NDK államhatára alatt kémfolyosót fúrtak. Ugyanakkor azonban avatott portré-szobrász és derűs, vonzó kisplasztikákat is készít. Hangsúlyozottan érzéki női aktjai, félig meztelen nőalakjai, vagy az utóbbi időben plasztikában és grafikában alkotott „Szerelmespár"-jai sem melléktermékek; szervesen hozzátartoznak művészi realista embereszményéhez. „A felszabadított ember" és a „Pajzán lányok" kisplasztikáinak jellemző típusai. (Heinz Schöne­mann) S hozzátehetjük: nemcsak kisplasztikáinak. Cremer egyben grafikusművész is. Először egész sor litográfiát készít azokról

Next