Fritz Cremer szobrászművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1973)
FRITZ CREMER DIALEKTIKUS-REALISTA MŰVÉSZETE Fritz Cremer monumentális életművét kiemelkedő hely illeti meg a német és a nemzetközi szocialista művészetben. Antifasiszta harcosok emlékét idéző szobrait, portréit nem csupán a Német Demokratikus Köztársaságban ismerik. E művek számos országban nagy tekintélyt szereztek alkotójuknak s annak az országnak, amelyben él és dolgozik. Cremer műveit, e markáns művész-személyiség sajátosan egyéni teljesítményeit ugyanis joggal tartják egyben az NDK művészetét reprezentáló alkotásoknak is; ezekben a művekben a szocialista-realista alkotótevékenység néhány alapvető elve és formateremtő lehetősége testesül meg mértékadó érvénnyel. Cremer rangos művészetének a tántoríthatatlanság a forrása, amely a szobrászt egész életútján jellemzi; e nagyszerű művészetet az alkotónak a forradalmi munkásosztály életével és világnézetével való kapcsolata, a művész alkotói tevékenységének politikai tudatossága, konzekvensen realista valóságlátása, művészi képzelő- és formateremtő ereje, s az ezek alapjául szolgáló művészimesterségbeli tudás táplálja. Cremer, miközben kőfaragó mesterséget tanult, művészi tehetségét is képezte az esseni Folkwang Művészeti Főiskolán. Képzőművészeti és világnézeti-politikai fejlődését itt döntően befolyásolta a nála 14 évvel idősebb Will Lammert, aki később, a berlini Művészeti Akadémián az ötvenes években is hatott művészetére. Cremer 1929-ben lépett be a kommunista pártba, s ettől kezdve művészi tevékenységében is mindvégig kommunista. A politikai és a művészi gondolkodásmód, az érzés és a cselekvés megbonthatatlan egysége jellemzi. Ez az egység az életműnek következetességet és zártságot ad. Négy évtizedes művészi tevékenysége során alkotott alakjai nehézség nélkül mérhetők egymáshoz: mindegyik félreérthetetlen, töretlenül fejlődő művészi nyelven foglal állást egy harcoktól, bukásoktól és győzelmektől, borzalmas szenvedésektől és biztos reményektől teljes kor emberének sorsa mellett. Cremer részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. 1936-ban meglátogatta az emigrációban élő Bertolt Brecht-et, aki arra ösztönözte, hogy Hitler ellen a szobrászművészet eszközeivel is folytassa a harcot Németországban. A háború befejezését követően először Bécsben dolgozott. Itt alkotta első, meggyilkolt antifasiszták emlékét idéző szobrait. Az osztrák társadalmi és ideológiai viszonyokkal azonban hamarosan összeütközésbe került . 1950-től Berlinben, az NDK fővárosában él. Az 50-es éveket eddigi legnagyobb művének, az egykori buchenwaldi fasiszta koncentrációs tábor helyén felállítandó emlékművének megalkotása töltötte ki. Majd elkészülnek az ausztriai Ravensbrück és Mauthausen emlékhelyek számára készített szobrai, s a spanyolországi nemzetközi brigád elesett német katonáinak emlékműve. Cremer röviddel ezelőtt fejezte be a Karl Marx Stadt-i Stadthalle számára készített, Calileo Galli leit ábrázoló szobrát, amely bizonyára elgondolkodtatja nézőit a jelenkor tudósának felelősségéről, az emberi gyöngeség és bátorság dialektikájáról, az ember teremtő erejének és igazságának időleges kudarcairól s végső győzelméről. Évek óta készülnek egy „50 éve októberben — A Felemelkedő" címet viselő monumentális alkotás tervei. Hasonlóan Michelangelo sixtusi mennyezet-freskójához vagy Rodin „Pokol kapuja" című alkotásához, ez az emlékmű is összefoglaló mű lesz az emberről, mindenekelőtt azonban saját korunkról. E mű egy olyan vívódó művész harcait, egész életének töprengéseit összegezi, aki megtalálta a módját annak, hogyan ötvözze eggyé a nagyszerű realista szobrászat hagyományait Marx, Engels és Lenin gondolkodásmódjával, barátjának, Bertolt Brechtnek esztétikai felfogásával, s világtörténelmi átalakulásokat megért korunk forradalmárának nehéz tapasztalataival. Cremer a monumentális formák mestere, emlékműveiben hatalmas erkölcsi erővel fejezi ki elvtársai iránt érzett szeretetét és szolidaritását, a humanitás ellenségei iránti gyűlöletet; az agresszív szatíra eszközével leplezi le az imperialistákat, akik 1956-ban, a telefonvonalak lehallgatása céljából Glienicknél, az NDK államhatára alatt kémfolyosót fúrtak. Ugyanakkor azonban avatott portré-szobrász és derűs, vonzó kisplasztikákat is készít. Hangsúlyozottan érzéki női aktjai, félig meztelen nőalakjai, vagy az utóbbi időben plasztikában és grafikában alkotott „Szerelmespár"-jai sem melléktermékek; szervesen hozzátartoznak művészi realista embereszményéhez. „A felszabadított ember" és a „Pajzán lányok" kisplasztikáinak jellemző típusai. (Heinz Schönemann) S hozzátehetjük: nemcsak kisplasztikáinak. Cremer egyben grafikusművész is. Először egész sor litográfiát készít azokról