Kokas Ignác akvarell és gouache kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1973)

Kokas Ignác festészetét a nagy dimenziók jellemzik, illik is neki a pannó formátum. Kompozícióinak azonban bevezetője is van: a tanulmány. Nyáron a festő kijár a természetbe — mint ő mondja — barangolni, ezeket a képeket mind a helyszínen festette, ezek — ha a régészeti műszót átfordítjuk — in situ leletek. Az akvarell és a gouache technikája és a kis méretek nem jellemzők erre a festőre. Nem tipikus Kokas képek ezek, mégis letagadhatatlanok; még a gyakorlatlan szemlélő sem hinné róluk, hogy — mondjuk — a „Kokas-iskola" valamelyik fiatal művészének találatai. Kakasnak a natúr-studiumai is egybevágnak festményeivel — a méretkülönbségek ellenére is­­, amint egymásra montírozza a primér látványt, ennek áttételét, a látomást, vagy olykor a gesztusok önálló életét is. Képtárgya a kis alakban is a táj elsősorban, színvilága zöld, előadása lefojtottan mozgalmas. „Van amikor'' — vallja a festő - „a kő alatt megbújó bogár szemével nézem a világot". Van amikor más szemmel, Kokas nézőpontja sokféle, mondanivalója, formanyelve többrétű. Éppen ez a többrétűség és a több réteg egysége adja művészetének eredeti és teljes hangzását. Voltaképpen nem egy másik Kokas Ignácot mutatunk be ezen a kamara-kiállításon, még csak műhelytitkokat sem publikálunk, de ezt a ciklust nem tarthattuk titokban. Ellenkezőleg. (Frank János) A Ginza-puszta hídján (akvarell) 1970

Next