Marton László kiállítása (Mezőtúr, 1973)

Hűtőgépgyár nyomdája, Jászberény 73—2795 200 Kiállított művek jegyzéke 1. Felszabadulás bronz 85cm 2.Felszabadulási emlékmű-terv bronz 85cm 3.Tanácsköztársasági emlékmű-terv bronz 70cm 4. Vastag Margit kínai márvány 75cm 5.Aphrodite rakacai márvány 55cm 6.Kútfigura fa 30cm 7.Feleségem bronz 45cm 8.Torzó I. V. márvány 65cm 9.Petőfi bronz 60cm 10.Vadlesen bronz 60cm 11.Bőség vörös kő 40cm 12.Utcasarki lány I. bronz 40cm 13.Utcasarki lány II. bronz 40cm 14.Kiskirály bronz 55cm 15.Évike bronz 60cm 16.Kölcsey bronz 60cm 17.Dózsa bronz 50cm MARTON LÁSZLÓ Marton László 1925-ben született Tapolcán. Ki mivé lesz élete folyamán, azt tudjuk, a gyermekkor élményei félig-meddig már eldöntik. Őt két nagy él­mény indította útnak: az egyiket apja kovács-műhelyétől kapta, a másikat szűkebb szülőföldjétől. Mit kapott a műhelytől? A képzőművesség és a szorgalom tiszteletét. Mit adott a szűkebb szülőföld? Világjárók mondják: olyan vidék, amely a Sümeg-Tapolca-Szentgyörgyhegy- Szigliget közé fogott dombok szépségével vetekedhet - nyolc-tíz, ha akad e földkerekségen. Aki e gömbölyded dombok, ápolt szőlők és jó borokat rejtő présházak közé indul a szobrászat felé, lélekben teli tarisznyát visz magával. De adott a szülőföld más segítséget is: Zala megye ösztöndíjat, hogy Marton László a sümegi gimnáziumot befejezvén a Budapesti Iparművészeti Iskolán tovább­tanulhasson. Szigorú iskola volt, az iparművészetből elsősorban az ipart szorgalmazta. Növendékeitől napról-napra megújuló, sokórás robotot követelt, de aki vé­gigcsinálta, az a mesterségbeli ismeretek terén biztos alapokat szerzett. A felszabadulás után, 1946-ban Marton László a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott. Pátzay Pál növendéke lett, őt vallja ma is mesterének. A kompo­zíció-formálás titkaira, a szobrászat kifejező eszközeire, azok józan alkal­mazására, a művészet hogyan, s mikéntjére nézve először tőle kapott eliga­zítást. Ha Marton László művein végigtekintünk, azt tapasztaljuk, hogy két, látszó­lag egymástól ugyancsak távol álló műfaj foglalkoztatja leginkább: a kismé­retű, meghitt hangulatú arcmás, és a hatalmas, hangosbeszédű emlékmű. Ami az elsőt illeti: ellensége minden sematizálásnak. Nem igyekszik modell­jeinek vonásait minél egyszerűbb, szabályosabb formákba foglalni, hanem ellenkezőleg, minden apró jellegzetességet, asszimetriát, minden egyszeri, hi­teles és eleven vonást erőteljesen hangsúlyoz. Portréi korán feltűntek a szakértőknek, kettőt, a Veronika címűt, és azt ame­lyik Vígh Tamást ábrázolja, a Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatjuk. A köztéri szobrok és emlékművek? Első munkája ebben a műfajban — közvetlenül a főiskola befejezése után — a budapesti Köröndön álló Szondy György emlékszobor volt, legutóbbi, a Mezőtúron felállított Dózsa emlékmű. Közben? A Savaria emlék Szombathe­lyen, a sebességet jelképező szobor a debreceni Gördülőcsapágy Gyár előtt, a gyulai Lenin szobor, a siklósi jobbágyfelkelés emléke, munkásmozgalmi, felszabadulási emlékmű Szentesen és Jászberényben, a Bőség című szobor a hőgyészi Állami Gazdaságban, Petőfi szobra Szalkszentmártonban. . . A felsorolás távolról sem teljes. Elismerésül Munkácsy-díj 1951-ben 1952- ben és 1906-ban. Stílusa a klasszikus hagyományokhoz szorosan kapcsolódó Szondy-szobor óta egyre határozottabban mutatja ki egyéni vonásait — anélkül, hogy vég­érvényesen szakítana a klasszikus hagyományokkal és elvetné azt, ami ben­nük jó, sőt nélkülözhetetlen. Emlékműnél különösképpen: a közérthetőséget, hiszen mindenkinek szóló, közérdekű dolgokról csak mindenki számára ért­hető módon lehet beszélni. Világos, egyszerű, messziről kirajzolódó nagy gesztusokkal. Könnyű ez? Talán a legnehezebb. CIFKA PÉTER 18.Mama bronz 50cm Kecskeméten elhelyezésre kerülő kútfigura

Next