Művész az iparban (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1973)
AMBRUS ÉVA az Iparművészeti Főiskola porcelán szakán végzett 1967-ben Schrammel Imre növendékeként. Azóta az Alföldi Porcelángyár tervezője. Érettségi után porcelánfestőként dolgozott majd a Herendi Porcelángyár ösztöndíjasaként került az Iparművészeti Főiskolára. A diploma megszerzése után azonban mégis az új, akkor még épülő vásárhelyi gyár több lehetőséget kínáló, de sokkal szigorúbb, kötöttebb, magasabb műszaki követelményeket jelentő tervezői feladatait vállalta. Célja a mindennapi környezet egyszerű használati tárgyait esztétikai tartalommal telíteni, amely csak a nagyipari sorozatgyártás termékeinek igényes megformálásával valósítható meg. Főleg edények és használati tárgyak tervezésével foglalkozik, de ez a vásárhelyi gyár sokféle alapanyagát felhasználva építészeti kerámiák és egyedi megbízások tervezésével kibővül. Rendszeresen részt vesz a hazai kiállításokon, mindhárom pécsi Kerámia Biennálén, az Építészeti kerámia címmel 1970-ben megrendezett csoportkiállításon, az 1971-es siklósi Kerámia Symposionon, Hódmezővásárhelyen 1971-ben Németh Olga kerámikussal közös kiállítása volt. Szerepeltek munkái az 1972-ben megrendezett „Edénykultúra" kiállításon és a magyar iparművészet ez év elején Varsóban rendezett kiállításán. Nagyobb munkája a gyulai SZOT üdülő éttermének 1971-ben elkészült kerámiaburkolata. Jelenleg az Iparművészeti Vállalat budapesti új székháza előcsarnokának kerámiaburkolatán dolgozik. Az Iparművészeti Tanács és a Finomkerámiaipari Művek 1972-es Varia edénypályázatán első díjat nyert.