Pipa Ildikó textiltervező iparművész kiállítása (Műcsarnok, Budapes, 1973)

Kereken fél évtizede — tanúsította a Textil-falikép '68 kiállítás —, hogy a magyar textiltervező művészet váratlanul akkorát lépett előre, hogy számos más művészeti águnkat elhagyta a képzelet­beli tabellán. A textil azóta is tartja előnyét. Ilyen szintek mellett nincs könnyű dolga a művésznek, másrészt azonban az ilyen — nemes — verseny magával ragadja résztvevőit. Inspirál. Pipa Ildikó ennek az új vetélkedőnek a kezdettől fogva játékosa, saját ered­ményei állandó kölcsönhatásban vannak művészeti ágának „csa­patbajnokságban” elért vívmányaival. Pipa Ildikó technikája: csomózott szőnyeg. Eljárása mellett hűsé­gesen kitart, ő kizárólag így dolgozik, kísérletei is szűkebb műfa­ján belül maradnak. Oeuvre-jét zömében faliszőnyegek alkotják. A korábbi munkáinak kompozíciói szabályos­­ méretben és arányban persze nagyon különböző­­ négyszögekbe foglalhatók. Itt az építés hagyományos, a tartalom többé-kevésbé narratív, bár a képalkotás sohasem válik festményszerűvé, a tárgyi, figu­rális elemeket csaknem mindig jelképekké szkematizálja a mű­vész. Újabb sorozatai viszont erősen ornamentális jellegűek. Mintázá­suk sokkal határozottabb, mint addig volt, a művész bőven és folklorisztikusnak nevezhető motívumokkal, bár alig találunk köz­tük a magyar népművészetből kölcsönvett elemeket. Inkább nö­vényi nosztalgiák geometrikus áttételének minden kultúrában ma­gától adódó kezdeti következtetései adják az alapot. A művész újabban a festőiség helyett rajzosabb. Dekoratívabb lett, karak­terisztikusabb, szerkezetesebb, élesebbek a színfoltok határvona­lai. Motívumvilága, színvilága gazdagabb lett, lírai maradt, de lírájában — ez nem ellentét — tárgyilagosabb most. A részará­nyosság mellett keresetten az aszimmetriára is törekszik. Csomózott faliszőnyeget sző továbbra is, de döntő változás friss műveinél a csomókihagyásos technika. Ezeken a szőnyegeken a mű felületének nagy részén a láncfonalakat üresen hagyja. Azt az effektust kelti tehát tudatosan, amit akkor észlelünk, ha a szö­vőszéken munka közben félbemaradt szőnyeget pillantunk meg. Tíz év munkásságát válogatta egybe ez a kiállítás. Az első és a második szakasz darabjai gyökeresen különböznek egymástól, valami mégis összekapcsolja őket: a gyapjú anyagán kívül, a bundás faktúra, s a csomók együttesének lumineszcenciája, sa­játos fény-elnyelő, illetve fény-visszaverő hatása. FRANK JÁNOS

Next