Pipa Ildikó textiltervező iparművész kiállítása (Műcsarnok, Budapes, 1973)
Kereken fél évtizede — tanúsította a Textil-falikép '68 kiállítás —, hogy a magyar textiltervező művészet váratlanul akkorát lépett előre, hogy számos más művészeti águnkat elhagyta a képzeletbeli tabellán. A textil azóta is tartja előnyét. Ilyen szintek mellett nincs könnyű dolga a művésznek, másrészt azonban az ilyen — nemes — verseny magával ragadja résztvevőit. Inspirál. Pipa Ildikó ennek az új vetélkedőnek a kezdettől fogva játékosa, saját eredményei állandó kölcsönhatásban vannak művészeti ágának „csapatbajnokságban” elért vívmányaival. Pipa Ildikó technikája: csomózott szőnyeg. Eljárása mellett hűségesen kitart, ő kizárólag így dolgozik, kísérletei is szűkebb műfaján belül maradnak. Oeuvre-jét zömében faliszőnyegek alkotják. A korábbi munkáinak kompozíciói szabályos méretben és arányban persze nagyon különböző négyszögekbe foglalhatók. Itt az építés hagyományos, a tartalom többé-kevésbé narratív, bár a képalkotás sohasem válik festményszerűvé, a tárgyi, figurális elemeket csaknem mindig jelképekké szkematizálja a művész. Újabb sorozatai viszont erősen ornamentális jellegűek. Mintázásuk sokkal határozottabb, mint addig volt, a művész bőven és folklorisztikusnak nevezhető motívumokkal, bár alig találunk köztük a magyar népművészetből kölcsönvett elemeket. Inkább növényi nosztalgiák geometrikus áttételének minden kultúrában magától adódó kezdeti következtetései adják az alapot. A művész újabban a festőiség helyett rajzosabb. Dekoratívabb lett, karakterisztikusabb, szerkezetesebb, élesebbek a színfoltok határvonalai. Motívumvilága, színvilága gazdagabb lett, lírai maradt, de lírájában — ez nem ellentét — tárgyilagosabb most. A részarányosság mellett keresetten az aszimmetriára is törekszik. Csomózott faliszőnyeget sző továbbra is, de döntő változás friss műveinél a csomókihagyásos technika. Ezeken a szőnyegeken a mű felületének nagy részén a láncfonalakat üresen hagyja. Azt az effektust kelti tehát tudatosan, amit akkor észlelünk, ha a szövőszéken munka közben félbemaradt szőnyeget pillantunk meg. Tíz év munkásságát válogatta egybe ez a kiállítás. Az első és a második szakasz darabjai gyökeresen különböznek egymástól, valami mégis összekapcsolja őket: a gyapjú anyagán kívül, a bundás faktúra, s a csomók együttesének lumineszcenciája, sajátos fény-elnyelő, illetve fény-visszaverő hatása. FRANK JÁNOS