Réti Zoltán festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1973)

RÉTI ZOLTÁN FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA FÉNYES ADOLF TEREM 1993 Réti Zoltán állandóan tanul - ha a kutatást is tanulásnak nevevezzük -, hogy a zenére és képzőművészetre vonatkozó megszer­zett tudását nap mint nap továbbsugározza. Készíti a Balassagyarmaton született, reformkori zeneművészetünk kevéssé ismert alakjának, Rózsavölgyi Márknak életrajzát, művészetének értékelését, miközben festészetében is jelentékeny lépéseket tesz előre. Képei szűkebb környezetével, Nógrád megyével régóta fennálló lírai kapcsolatáról beszélnek,­­ olyan kapcsolatról, mely az itt eltöltött éveknek munkáját a kényszerű napi elfoglaltság szintjéről az elhivatottság nemes régióiba emelik. Réti Zoltán magáénak vallja hazánk egy vidékét, annak embereivel, tájaival, problémáival.­­ Nem kényszerűen, kénytelen-kelletlen teszi ezt, hanem a világ legtermészetesebb dolgának érzi számos külországi útja után is, hogy ez az a vidék, melyet tanítania kell, melynek szépsé­gét neki megénekelni adatott. Nem azért, mintha másutt és másról nem tudna szól­ni, hanem mert úgy érzi, éppen itt van rá szükség. Festményei széleskörű tevékenységének csak részei - de a környezettel való azonosulásának, az iránta való gyengéd figyelemnek önmagukban is értékes dokumentumai. HAULISCH LENKE Réti Zoltán (Nagyorosziban született 1923-ban) Érsekvadkerten gyerekeskedett. Iskoláit Balassagyarmaton, Miskolcon és Egerben végezte. Művészeti tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. Katonaság, fogság miatt az élete vargabetűvel volt tele. Folytatott zenei tanulmányokat is. Tanított Kiscsalomján, Csesztvén, Halmosbokoron, Patvarcon. 1950 óta ismét Balassagyarmaton él, jelenleg a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatója. Egyéni tárlata volt Balassagyarmaton a Palóc Múzeumban (1965), Miskolcon a Képcsarnok Szőnyi Termében (1966), Salgótarján­ban a Képcsarnokban (1967), Mohorán (1966), Érsekvadkerten (1967), Rétságon (1972), Jászszentandráson (1972). Farkas And­rással közösen állított ki Balassagyarmaton (1951., 1957., 1969., 1971.) és Salgótarjánban (1971). Szerepeltek képei területi és országos kiállításokon így az Országos Egri Akvarell Biennálékon (1968, 1970), Budapesten a Derkovits-teremben a Képcsarnok és a TV. Galéria akvarell bemutatóján (1970), valamint Besztercebányán (1972). Az iskolai, katonai éveimet kivéve s a rövid tanyai tanítóskodást leszámítva itt, ezen a vidéken telt el egész életem. Ma hívtak máshová, mindig találtam kifogást. Mert a honvágy olyan, mint a szerelem, nem lehet ellene védekezni. Lokálpatriotizmus? Nem tudom. Ez a kifejezés adhat patinát, de lehet vállveregető is. Mindenesetre nem érdem, inkább szerencse, hogy itthon lehetek. Utazni azért nagyon szeretek. Sokfelé jártam és festettem, s visszatérés után a hazai tájnak még jobban örültem. Ezt a magambaszitt világot szeretném képeimben visszaadni. RÉTI ZOLTÁN

Next