Benyó Ildikó grafikusművész kiállítása (Stúdió Galéria, Budapest, 1974)
Szeretem az észrevétlen alkonyokat melyeket izzó belsejű virágok tarkítanak a mezők békéjét gyermekkorom tájait melyek tele vannak ártatlan illatokkal magam se tudom szomorkodtam sorsukra várnak a szófogadó vasutaslovak a növekvő szélbe kitartom arcomat hallom az ablakból az apró sikolyokat ahogy érik a rozs és a búza és kiskecskék úsznak fehéren a fényben messzebb az erdők kitágulnak mint a távolság köztem és vágyaim között már beborult újra percenkét bolydulnak meg fölöttünk a Legendás Madarak Benyó Judit